Bauer Rudolf, a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia 2. éves hallgatója 1900. július 15-én Párizsban, 115 éve nyerte meg az első magyar olimpiai atlétikai bajnoki címet. Az általa feltalált forgó stílussal 36,04 méteres eredményt ért el diszkoszvetésben. A MOGAAC Sportcsarnoknál, a Wittmann Antal Parkban, emlékezünk az olimpiára 2015. július 15-én, délután 4 órakor.
Bauer Rudolf (1879-1932) diszkoszvető a magyaróvári gazdász sportélet közel 130 éves történetének legkiemelkedőbb alakja, az 1900-ban rendezett II. nyári olimpiai játékok egyetlen magyar aranyérmének nyertese volt. A modern kori olimpiák történetében Hajós Alfréd athéni elsőségei után – két aranyérmet is nyert úszásban – Bauer a magyar sportolók közül másodikként állhatott a dobogó legfelső fokára, megszerezve ezzel Magyarország első atlétikai aranyérmét.
Az ifjú sportember egy évvel a párizsi olimpia előtt, 1899-ben kezdte meg tanulmányait Magyaróvárott, s lett az akadémiai sportklub, a MOGAAC versenyzője, illetve egyúttal annak szertárosa, majd diákelnöke.
Bauer Rudolf a sport terén mindenevőnek számított. Kezdetben evezett és úszott, majd kipróbálta magát más sportágakban is, így versenyzett birkózásban, tornában és atlétikában, illetve vívott és a labdarúgást is eredményesen űzte. Diszkoszt először 1896-ban vett a kezébe, a következő évben pedig már magyar bajnokká avatták a versenyszámban. Bauer nagy reformátor volt, leleményességére utal, hogy az addig alkalmazott – az antik görög szobrok mozdulatsorait leutánzó – diszkoszvetési technikát továbbfejlesztette, újításával pedig megverte a világot. Az általa kialakított ún. modern fordulásos diszkoszvető mozgást alkalmazzák a sportág versenyzői mind a mai napig.
Tanulmányai befejezése után Bauer Rudolf gazdálkodni kezdett, de a sporttal sem hagyott fel, a híres Pannónia nyolcas tagjaként evezett, illetve saját örömére még óvári hallgatósága idején is dobálta a diszkoszt, amellyel 43 méterig jutott, 7 méterrel megjavítva a párizsi olimpián elért teljesítményét.
Élete utolsó három évtizedét Kisszálláson segédtisztként, majd a Dunatetétlen melletti Sósér-pusztán saját birtokainak irányításával töltötte. Salánki Miklóst idézve: "ahol nem diszkoszt, hanem búzát, kukoricát vetett, és boldogan élt. A magyar atlétika első olimpiai bajnoka még idősebb korában is büszke volt arra, hogy a görög diszkoszvetést megreformálta, és a fordulással való dobást az egész világon átvették, és ez lett a versenyszám új stílusa".
A kezdetek és az első sportsikerek
Bauer Rudolf 1879. január 2-án született Budapesten, háromgyermekes dunai hajómolnár családban nevelkedett. Apai nagyapja a bécsi és müncheni festőakadémiákon tanult híres festő- és szobrászművész Bauer Mihály volt, aki tanulmányai után 1821-ben Pesten telepedett le és szobrászműtermet tartott fenn. A tehetséges felmenőnek több műalkotása is a budapesti Városházát díszíti.
Az ifjú Bauer fiatalkori éveiről keveset tudunk, dr. Gönczöl László "A magyar olimpiai mozgalom kialakulása – Bauer Rudolf győzelme a párizsi olimpián 1900" c. munkájában találunk utalást az olimpiai bajnok gyermekkoráról: "a magyar népbetegségtől, a tuberkulózistól való félelem arra késztette édesanyját, hogy gyermekeit egészségesen nevelje … A gyermek már nagyon fiatal korában megtanult úszni és később tagja lett a Magyar Úszó Egyletnek". Walleshausen Gyula is megjegyzi róla, hogy már "középiskolás diákként főleg evezett és úszott, a Budapesti Torna Club versenyein vett részt. Neve 1895-ben (alig 16 évesen) szerepelt először a sportlapok hasábján: a IV. kerületi főreáliskola hatodik osztályos tanulója a «francia rendszerű» birkózásban szerezte meg első győzelmét".
A párizsi olimpia, illetve a MOGAAC sportköri tagsága előtt Bauer a Budapesti Torna Club – amelynek alapító tagja volt, illetve ők adták a magyar labdarúgás első bajnokcsapatát – szakosztályaiban több sportágban is versenyzett: evezett, birkózott, atletizált, illetve válogatott labdarúgó is volt. Ahogy Walleshausen is írja "az igazi sportember ekkoriban «all-rounder» volt, vagyis több sportágnak hódolt".
Bauer számára a nagy "váltást" a diszkoszvetés megismerése jelentette. A találkozás záros időn belül sikerben csúcsosodott ki: "1896. augusztus 9-én, néhány héttel az után, hogy először vette kezébe a diszkoszt, a siófoki atlétikai versenyen 26,30 méteres dobásával győzött. A következő év őszén 30,50 méteres dobásával magyar bajnok lett" – olvasható a nem hivatalos magyar bajnoki címéről a kar 175 éves történetét feldolgozó munkában. Egyébként már ezzel a remek eredményével túlszárnyalta az előző évben rendezett athéni olimpia diszkoszvető bajnokának, Robert S. Garrettnek aranyérmet hozó legnagyobb dobását is.
A budapesti főreáliskola elvégzése után Bauer 1898-ban joghallgatóként kezdte meg felsőfokú tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen, azonban sportszenvedélyének továbbra is hódolt. 1899 pünkösdjén 31,20 méteres dobással – új országos csúccsal – nyerte meg diszkoszvetésben a tornaegyletek pozsonyi versenyét. Walleshausen szerint "lehetséges, hogy itt hallott valamit a közeli Óvár új atlétikai klubjáról, és a gazdálkodás is érdekelhette, mert jogi tanulmányának hátat fordítva, ősszel beiratkozott Óvárra", Gönczöl szerint a váltásban édesanyja aggódó szeretete is közrejátszhatott, így választva magának a joginál "egészségesebb" életpályát. A féltés egyébként nem volt alaptalan, sajnálatos módon Bauer két testvére is tüdőbajban hunyt el.
A Walleshausen által említett "új atlétikai klub" eredetileg 1881-ben Magyar-Óvári Torna és Vívó Egylet néven jött létre és Bauer pozsonyi versenyzésének évében (1899) alakult át, illetve vette fel a Magyar-Óvári Gazdasági Akadémiai Atlétikai Club (MOGAAC) nevet.
Ahogy az óvári kar monográfusa is írta, a későbbi olimpiai bajnok az év őszén iratkozott be a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiára és lett a sportkör tagja, illetve már I. éves korától az egylet szertárosaként, majd ifjúsági elnökeként működött.
Ezt a tisztséget a későbbiek során több kiváló sportoló is betöltötte, köztük szerepel Izinger Pál is, aki az 1930-as években szintén atlétikában remekelt. A 2007-ben 94. életévében elhunyt Izinger már végzett óvári gazdászként a magyar mezőgazdaság korszerű átalakításának és irányításának kiemelkedő személyiségévé vált mint az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának vezetője. Romány Pál egykori földművelésügyi miniszter Izingert nekrológjában okkal aposztrofálta úgy mint a "nemzet agrármérnöke", aki "egymillió holdon" gazdálkodott.
Szintén a MOGAAC egykori diákelnökei sorában szerepel Gundel János, aki az Egyetemi és Főiskolai Bajnokságon tízpróbában II. helyezést ért el, illetve többek közt a férfi kézilabda szakosztály egyik alapítójaként írta be magát a MOGAAC történetébe. Gundel János neve a későbbiekben összefonódott a takarmányozás tudományával, és vált szakterületének nemzetközileg elismert művelőjévé, többek közt az ÁTK Takarmányozási Kutatóintézetének vezetése során elért eredményeivel. Az időben kissé előrébb ugorva, ugyancsak az ifjúsági elnökök közt találjuk még Gulyás Lászlót, aki jelenleg az Általános Állattenyésztési Intézeti Tanszék vezetője, illetve a MOGAAC Elnökségének tagjaként is működik.
A sportkör tanárelnöke Bauer idejében az akkora már nemzetközi szaktekintélynek számító agrokémikus, Kosutány Tamás volt. Ő 1871-ben egészen fiatalon, 23 éves korában került segédtanárként Óvárra. A tudományos ranglétrán gyorsan haladt felfelé, 1873-ban – a lipcsei egyetemen, német nyelven – védte meg doktori téziseit, majd 1884-től már professzorként, illetve a Vegykísérleti Állomás igazgatójaként folytatta pályafutását Magyaróvárott. Tíz évvel később Kosutány Tamás volt az első – az Óvári Nagy Tanári Kar tagjaként –, akit az MTA közvetlenül Magyaróvárról választott a tagjai közé, és az elsők között szerepel azon kevesek közt is, akik a XIX. században mezőgazdászként nyertek felvételt a tudós társaságba. Több mint három évtizedes óvári munkásság után 1903-ban az Országos Kémiai Intézet igazgatójává nevezték ki, emellett a Műegyetem meghívott előadójaként is tevékenykedett. Kosutányt távozása után a MOGAAC tanár-elnöki posztján Mezey Gyula, dr. Nuricsán József, dr. Ejury Lajos, dr. Karkovány Ákos, dr. Révy Dezső, Páter Károly, Kovács László, Németh Dezső, Hegyi Géza, dr. Szabó László, dr. Kocsis Sándor, dr. Márton Géza, dr. Kovács László és Palkovits Gusztáv, valamint ügyvezető elnökként Szabad Sándor, Gál László és Mészáros Mihály követték.
Visszatérve a századelőre és újra Walleshausent idézve: "a MOGAAC-nak 1900-ban 28 alapító és 71 «működő» tagja volt, tehát a hallgatóknak mintegy háromnegyed része aktívan sportolt. Bauer nem volt ismeretlen az óvári sportolók körében, így már 1. éves korában szertárossá választották … szorgalmasan hallgatja «távol a világ zajától … a tiszteletreméltó Kosutány professzor előadásait, szabadidejében pedig a diszkoszvetés technikáján töri a fejét», melynek lényege a fordulásos – piruettes – dobás továbbfejlesztése volt.
1900 májusában «csak úgy mellékesen» főiskolai versenyen birkózásban első díjat szerzett, magasugrásban pedig második lett. Június 14-én otthon, a MOGAAC országos atlétikai versenyén 33,45 m-es dobásával országos diszkoszvető rekordot javított...".
Bauer a párizsi olimpiára Budapesten kvalifikálta magát, "az olimpiai próbaversenyeken indulva fordulva dobós technikájával diszkoszvetésben 33,21 méteres dobással győzött és az olimpiai résztvevők közé került" – olvashatjuk a Moson megyei életrajzi lexikon róla szóló szócikkében.
A párizsi olimpia
A MOGAAC közel 130 éves története alatt rengeteg országos és nemzetközi sikert könyvelhetett el. A sok dicsőség közül azonban Bauer Rudolf hallgatókorában, az akadémiai sportklub színeiben elért párizsi eredménye fénylik a legszebben.
Az 1900. évi nyári olimpiai játékokon a magyar csapat tagjaként tizenhét sportoló vett részt. Az olimpia műsorán szereplő húsz sportág, illetve szakág közül négyben – atlétika, torna, úszás és vívás – indult magyar versenyző. Kevesen tudják, de Bauer jelentős mértékben hozzájárult a magyar csapat párizsi szerepléséhez: leszármazottainak elmondása szerint – szponzorok híján – a saját magáén felül még két másik olimpikonunk kiutazásának költségeit is ő állta.
Arday Attila színes publicisztikája a következőképp emlékezik meg a magyar olimpiai csapat párizsi tartózkodásáról: "a két, Ady által versbe foglalt helyszín: a Gare de l’Est és a Bois de Boulogne. A Gare de l’Est pályaudvarra úgy érkeztek meg az olimpia kezdetén, mint eltévedt idegenek, nem várt rájuk senki, nem is akart. Omnibusszal kutatták fel szállásukat, a Hotel de’Expositiont, amely inkább volt kaszárnya, mintsem szálloda, és a személyzetnek sem volt fogalma róla, hogy olimpikonok ütötték fel náluk tanyájukat.
Párizsban élő magyar művészek keltek a segítségükre, hogy a versenyhelyszíneket megkeressék, többek között a francia főváros ősi parkját, a Bois de Boulogne-t. Az atlétikai versenyeknek otthont adó tisztáson volt egy 500 méteres füves futópálya, közepén teniszpályákkal és termetes tölgyfával nehezítve a dobóatléták küzdelmeit. A századfordulón megoldották a kör négyszögesítését is, a diszkoszvetőknek két és fél méteres oldalú, fakeretes négyzetből kellett eldobniuk a szert". A leírtak ellenére a magyar csapat sikeresen szerepelt, összesen öt érmet – egy arany, két ezüst és két bronz – szereztek, ami igaz, hogy eggyel kevesebb, mint az előző athéni olimpián, de a nem hivatalos éremtáblázaton Magyarország – Dániával holtversenyben – így is a tizedik helyen végzett. A legeredményesebb magyar versenyző természetesen az olimpiai válogatott egyetlen első helyezését megszerző Bauer volt, mellette azonban a tizenötszörös magyar bajnok Halmay Zoltán két ezüst- és egy bronzérmet is szerzett, majd a következő, St. Louis-ban rendezett olimpián két aranyéremmel gazdagította hazánkat. A magyar csapat 1900. évi szereplésének reális értékeléséhez tartozik még, hogy az első újkori olimpián mindössze 13 nemzet 311 sportolója vett részt, míg a párizsin 22 ország 1320 versenyzője mérettette meg magát.
A versenyek színvonala és sportértéke felülmúlta az 1896. évi athéni olimpiáét, azonban a felületes rendezés, a versenyzési körülmények alacsony színvonala miatt a párizsi sportesemény a zűrzavarok és a legek olimpiájaként vonult be a sporttörténelembe. A legeké, mert ez volt a legzűrzavarosabb, a legszervezetlenebb és a leghosszabb, de a században mégiscsak a legelső. A szervezetlenség egyik fő oka az volt, hogy az olimpiák újkori elindítója, a francia Coubertin báró, éppen saját hazájában nem talált kellő megértésre. A hivatalos francia körök az olimpiát az 1900. évi párizsi világkiállítás mellékeseményének tekintették, így az újkori olimpiai játékok elindítója kénytelen volt a rendezés feladatait teljesen átengedni a világkiállítás szervezőbizottságának, amely azonban az olimpiai eszme szempontjait teljesen alárendelte a világkiállítás érdekeinek.
A magyar atlétika első jelentős nemzetközi eredményéből, sikeréből szintén kisebb politikai botrány lett: "… az ünnepélyes eredményhirdetéskor a győztes tiszteletére a zenekar elkezdte játszani az amerikai himnuszt, mert azt hitték, a németes nevű sportoló az Egyesült Államokból érkezett. A magyar sportvezetők sietve jelezték a tévedést, azt, hogy Bauer nem amerikai, hanem magyar. A zenekar kottát váltott, újra hangolt, majd elkezdte játszani az osztrák himnuszt, amire a magyarok hangosan tiltakoztak.
Ráadásul másnap a francia lapok úgy közölték a diszkoszvetés eredményét, hogy első Bauer, Budapest, Ausztria. Az úszó, Halmay Zoltán vezetésével a kint lévő magyarok felkeresték a szerkesztőségeket, és helyreigazítást követeltek azzal az indokkal, hogy ugyan Magyarország a monarchia része, de önálló ország, és sértő a magyarokat osztráknak tekinteni.
A heves tiltakozás miatt a francia szerkesztők annyira megijedtek, hogy a 200 méteres úszásban ezüstérmes osztrák versenyzőről azt írták: második Wahle, Bécs, Magyarország. Ez ellen pedig az osztrákok tiltakozhattak..." – olvashatjuk Salánki Miklós tollából. A Vasárnapi Újság korabeli száma a következő történetet hozta le hasábjain: "Sajnos azonban, hogy a jó francziák még ma sem tudják, hogy voltaképen mely nemzet fiai is a magyarok. Az udvarias és szeretetreméltó francziák oly gyönge lábon állanak földrajzi ismeretek dolgában, hogy szinte hihetetlen. De botlásaikat annyi szeretetreméltósággal, annyi kedves naivitással követik el, hogy lehetetlen érte haragudni. A cseh athletákat magyaroknak nézték. S mikor a csehek ez ellen óvást emeltek, az elnök finom mosolylyal, csodálkozva kérdezte: – Hogyan uraim, önök nem magyarok, hiszen Prágában laknak!" – mindhárom írás jól rávilágít arra, hogy az 1900. évi nyári olimpia a francia szervezés által tényleg kiérdemelte a zűrzavaros jelzőt.
Az újság Bauer sikeréről a továbbiakban így tudósított: "Az amerikai és az angol athletákkal együtt ott küzdöttek a Racing Club porondján a magyar fiúk is, s jól esett látnunk, hogy nem vagyunk utolsók az athletikában sem. Mikor megkezdődtek a próbamérkőzések, Sheldon, a világhírű amerikai súlydobó oly könnyedén dobta el harminczhat méternyire a két kilós diszkoszt, hogy már-már a világbajnokot kezdték tisztelni benne a honfitársai. Akkor egy barna magyar fiú lépett ki a sorból. Egyet-kettőt lendített a diszkoszon, aztán hirtelen kieresztette a kezéből. A diszkosz pedig repült s mégsem állott 38 méter és 10 centiméterig. A magyar fiúk ajkáról elrebbent az első «éljen». Előbb csak félénken, aztán mind erősebben: «– Éljen! Éljen Bauer Rezső!» Az idegenek kissé meghökkentek, de aztán kénytelenek voltak mégis beismerni, hogy a világ ez idő szerinti legjobb diszkosz-dobója magyar. És felhangzott az amerikaiak csoportjából is az elismerés. - That's it! Hip Hip Hurrah! Bauer Rezső pedig, ez a hatalmas termetű, huszonhárom éves óvári gazdász, szerényen állott a tapsoló közönség előtt. Másnap a döntő-versenyben már csak 36 méter és 4 centiméternyire dobta Bauer Rezső a diszkoszt, de még így is ő lett a diszkoszdobás világbajnoka".
Korabeli írásokban és későbbi visszaemlékezésekben többször találkozhatunk – ahogy az idézett Vasárnapi Újság sorai között is – a Rudolf helyett annak nyelvújítás során létrehozott magyarosított változatával, a Rezsővel. Ettől függetlenül Bauer keresztneve helyesen Rudolf volt, mind a Magyaróvári Gazdasági Akadémia hivatalos közlésein, mind a sírkövén is ez a név szerepel. A cikkben szereplő másik baki újra a francia rendezésnek tudható be: a már említett "zűrzavarok olimpiáját" a gallok még a nevétől is megfosztották, többször helytelenül azt világbajnokságként tüntették fel. Ezt a téves formulát vette át a Vasárnapi Újság szerzője is, és "fokozta le" Bauert világbajnokká. Érdekesség még – szintén a leszármazottak elbeszélését megörökítő Mészely Réka jóvoltából tudjuk –, hogy "az ötkarikás versenyen a diszkoszvető Bauer nem aranyérmet kapott díjként, hanem egy ezüst cukortartót, de ezt is utólag küldték el postán. A család büszkén őrzi ezt a nem mindennapi ereklyét".
Gönczöl László munkájában korabeli feljegyzéseket is idéz, miszerint Bauer "kiváló testi adottságokkal rendelkezett. 186 cm magas, 85 kg-os súlyú, erős, hosszú végtagokkal megáldott tehetség volt”. Az olimpiai bajnok méreteit vizsgálták a világ sportszakértői, akik „karja és dereka «abnormis» hosszúságával magyarázták a győzelmet és nem is fordult meg fejükben, hogy azt Bauer a dobás általa tökéletesített technikájának köszönheti".
A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve c. grandiózus munka ezen kívül még azt is megjegyzi, hogy "az óvári tudomány és sport Párizsban találkozott: az oktatói kar jó néhány tagja mellett (akik a világkiállításon szerepeltek) Bauer Rudolf is a dicsőséget jelző aranyéremmel tért haza".
Olimpiai emlékek
Bauer a párizsi Bois de Boulogne parkjában elért olimpiai teljesítményére, illetve annak előéletére a következőképpen emlékezett vissza: "… Az első olimpiai versenyen, 1896-ban a diszkoszvetésnek a görögök voltak az egyedüli művelői. A görögök az antik diszkoszvető szobrok mozdulatait utánozták és eszerint dobtak. Ezek a mozdulatok nagyon szépek voltak, de nagy eredményt nem lehetett velük elérni. Az amerikai Garrett ekkor látott életében először diszkoszt (súlylökőként utazott Athénba). Elleste a görögök mozgását, és mindjárt jelentősen javított is rajta: oldallendítéssel dobta el a szert (a görögök lendületvétel nélkül, helyből dobtak), és le is győzte a görögöket. Az athéni olimpián jelenlevő magyar sportvezető, Iszer Károly hazahozott magával néhány diszkoszt. Megmutatta nekünk a Millenárison a kétféle stílust. Mi fiatalok azonnal megpróbálkoztunk mindkettővel, és az ógörög stílust hamarosan kiszorította a Garrett-féle. Ezzel a stílussal nyertem meg 1897-ben Magyarország első diszkoszvető bajnokságát 31,15 méteres eredménnyel. 1899-ben és 1900-ban a magyaróvári gazdasági akadémia hallgatója voltam, és itt már szorgalmasan készültem a párizsi olimpiára. Minthogy a Garrett-féle stílus nem elégített ki, szakítottam vele és újítással próbálkoztam. Jó füleslabdázó létemre eszembe jutott, hogy füleslabda módjára forgással kellene kidobni a diszkoszt. Megpróbáltam fordulattal venni lendületet, és ez úgy sikerült, hogy az olimpiai próbaversenyen – ahol egyedül én dobtam fordulattal – 33,21 méteres dobásommal legyőztem Crettiert, a MADSZ legjobbját is. … Párizsban az edzéseken nagyszerűen ment a dobás. Egy ízben 38,1 métert dobtam, amellyel túlszárnyaltam az akkori világrekordot. A versenyen azonban, mint a legtöbb sportolót, engem is elfogott az idegesség, és bár első dobásaim a selejtezőben jól sikerültek és 36,04 méterre repült a diszkoszom, délután javítani már nem tudtam. Ám ezzel is elnyertem az olimpiai bajnokságot. A párizsi olimpiáról hazaérve már csak rövid ideig, és akkor is csak vidéki, gazdász-versenyeken indultam. Magyaróvárott azonban továbbra is dobálgattam, és eközben sikerült 42-43 méteres eredményeket is elérnem. … Olimpiai győzelmem mellett legalább ennyire örültem annak, hogy a fordulással való dobást, amelyet én honosítottam meg, minden atléta átvette, és az lett a diszkoszvetés modern stílusa."
A világjátékok utáni évek
Bauer Párizsból visszatért Magyaróvárra, ahol az Akadémia atlétikai klubja ifjúsági elnökévé választotta. Tanulmányaiból két szemeszter volt még hátra, amelyet becsülettel teljesített is, emellett a sportolást és a MOGAAC-ot sem hanyagolta el. Ahogy visszaemlékezéseiben írta, Magyaróvárott sikerült az olimpiai elsőséget hozó dobását 6-7 méterrel túlszárnyalnia, Gönczöl sportszervező-fejlesztő tevékenységéről pedig egyszerűen, de sokatmondóan csak ennyit ír: "lelkes szervezője, felfrissítő és összetartó ereje lett az akadémia sportéletének". Gönczöl megemlíti még, hogy Bauernek volt még egy érdekes ténykedése Óvárott: "megalakította a füleslabda szakosztályt, s a csapatnak tanulmányai befejeztéig játékosa és edzője volt".
Bauer az Akadémiától 1901 nyarán vett búcsút, de "diáktársai kérésének, a magyaróvári ifjúság meghívásainak mindig eleget tett, estélyeken, kávéházakban, sportünnepélyeken idézte fel sikereinek színhelyeit, tartott élménybeszámolókat" – írja róla Gönczöl, aki megjegyzi még, hogy "1901. július 14-én a MOGAAC atlétikai versenyén, az atlétikai klub tagjai hálájuk és elismerésük jeléül «Őfensége a király» különdíját, egy ragyogóan díszített ezüst szivartartót Bauer Rudolfnak ítéltek oda".
Magyaróvárról elkerülve a versenyszerű atletizálást abbahagyta, de 1901 és 1903 között – újra váltva – a Pannonia Evezős Club sportolója, és egyben a híres Pannónia evezőnyolcas tagja lett.
Bauer Rudolf a Magyaróvárott elsajátított szakmai tudását elsőként a Kiskunhalas és Szabadka között fekvő Kisszálláson mint segédtiszt kamatoztatta. A kisszállási uradalom egy hatalmas földesúri birtok része volt, amely gyakran cserélt gazdát a történelem során, Corvin Jánostól az Orczy családig széles a paletta és a gazdasághoz kapcsolódó anekdotákban és történetekben sincs hiány. Az elhanyagolt uradalom egyik tulajdonosa állítólag eltékozolta hatalmas vagyonát, valószínűleg innen ered az a hiedelem, hogy az új uraság Kisszállást kártyán nyerte (a helyi vendéglő neve is ezt jelzi: Piros Hetes).
Az uradalom és a település életében óriási változást hozott, amikor Stametz Mayer János bécsi bankár megvásárolta a területet. Hamarosan hatalmas építkezések kezdődtek és néhány év alatt az uradalom egy jelentős amerikai típusú kapitalista nagybirtokká alakult át. Az ő leszármazottai, San Martino gróf és testvére Boncompagni hercegné voltak a gazdaság utolsó tulajdonosai.
Bauer utódainak visszaemlékezése szerint ősük nem csak a sportot, hanem a gazdálkodást is teljes emberként, szívvel-lélekkel végezte. Bauer Rudolf ráadásul jókor volt jó helyen, a kisszállási nagybirtok a legnagyobb magyarországi gazdaságok egyike volt, és az uradalom fénykorában űzhette szakmáját. A birtokon belül működött gőzmalom, amely a déli területek gabonáját őrölte, valamint jég- és szeszgyár is. Hatalmas kapacitású magtárral rendelkezett, az uradalom területén kiemelkedő minőségű tenyészállat-állományt tartottak. Híres volt a tüskösi ménes, ugyanúgy, mint a juh- és szarvasmarha-állomány.
Bauer életének következő állomását már saját birtokainak irányítása jelentette: a Solt és Fülöpszállás közt elterülő, ma Dunatetétlenhez tartozó Sósér-pusztán gazdálkodott. Gazdaságának ügyeit a Bauer-kastélyból intézte, amelyet néhány éve szépen felújítottak és ismét magántulajdonban van. Bauer szomszédai közé tartoztak a környékbeli területek tulajdonosai: a Teleki-család és pezsgőgyáros Törley Antal (a Törley major ma is fellelhető).
Az egykori olimpikon sajnos nem sokáig élvezhette a földi élet örömeit, a halál elég korán, 1932. november 9-én, 53 éves korában elragadta az élők sorából. Bauer Hajós Alfréd után második magyar sportemberként nyert olimpiai bajnokságot és a sors furcsaságaként aranyérmeseink közül másodikként hunyt el. Síremléke a Kerepesi úti temető baloldali falsírboltjában található.
Bauer Rudolf emlékezete
Bauer emlékét az utókor méltón őrzi. A párizsi olimpia 75. évfordulójának emlékére az óvári kar sporttörténeti kiállítást rendezett, majd 1979 nyarán, az egykori óvári gazdász születésének századik évfordulóján az egyetem tornacsarnokának falán márvány emléktáblát helyeztek el tiszteletére, illetve a sportlétesítményt is róla nevezték el.
A Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlés 1991-ben rendeletet alkotott kitüntető sportdíj alapításáról és adományozásáról, amelyet az egykori olimpikonról Bauer Rudolf-díjnak neveztek el. A díj minden évben kiosztásra kerül, amelyet olyan személyek kaphatnak meg, akik a megye testnevelési és sportmozgalmában élen jártak, sportteljesítményükkel kiemelkedő eredményeket értek el.
Bauer Rudolf emlékét Mosonmagyaróváron utca is őrzi, itt a névadó tiszteletére 2009. májusában emléktáblát is avattak. A bronzból készült alkotás Dinyés László képzőművész alkotása, aki egyébként Bauer egyik unokájának férje.
Ugyancsak a diszkoszvetés megreformálójának nevét viseli a Nógrád Megyei Atlétikai Dobóklub is. Budapesten, egykori Kinizsi utcai lakóházán szintén emléktáblát helyeztek el az 1900. július 15-én aratott győzelmének százéves jubileuma alkalmából.
Németh Attila
Források:
Arday Attila: A Bois de Boulogne tisztásán megszületett a magyar atlétika első aranya. Nemzeti Sport Online. (www.nsport.hu).
dr. Gönczöl László: A magyar olimpiai mozgalom kialakulása – Bauer Rudolf győzelme a párizsi olimpián 1900. Győr-Moson-Sopron megyei Közgyűlés kiadása. Győr, 1996.
Kimlei Péter - Tuba László (szerk.): Moson megyei életrajzi lexikon. Huszár Gál Városi Könyvtár. Mosonmagyaróvár, 2006.
Markó László (főszerk.): Új magyar életrajzi lexikon IV. Magyar Könyvklub, 2002.
Mészely Réka: Cukortartó az olimpiai bajnoknak. Kisalföld. 2009. május 8. 8.
Németh Attila (szerk.): Biographiae Óvárienses I. Válogatott életrajzok a magyaróvári agrár-felsőoktatás 190 éves történetéből (1818-2008). Kiadja az Óvári Gazdászok Szövetsége. Mosonmagyaróvár, 2009.
Pásztor Mihály: Az olympiai versenyek Párisban. Vasárnapi Újság. 1900. 47. 35. 581-582.
Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon 1896-2002. Helikon Kiadó, 2004.
Sallánki Miklós: Az aranyérem története. A Magyar Olimpiai Bizottság honlapja. (www.mob.hu)
Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve. PATE. Mosonmagyaróvár, 1993.
www.dunatetétlen.hu
www.wikipedia.hu
