Madarak
Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt
Búbos pacsirta: Európa mérsékelt övi részén, a Közel-Keleten, Közép- és Belső-Ázsiában és a Távol-Keleten, valamint Észak-Afrika nagy részén fészkel. Magyarországon az általánosan elterjedt madarak közé tartozik, az utóbbi években megfigyelhető a városi lakótelepekre való behúzódása, költése is. A nyílt, rövid füvű élőhelyektől kezdve a félmagas, kórós növényekkel benőtt területekig, parlagon, füves ugaron, homokos területeken, ligetes helyeken, de akár trágyarakás, jószágállás, szemétdomb közvetlen szomszédságában is előfordul. Testhossza 17-19 centiméter, a szárnyfesztávolsága 29-38 centiméter, a tömege 37-50 gramm. Valamivel nagyobb, mint a mezei pacsirta, szürkésbarna alapszínű, hosszú, hegyes bóbitával, amely még lapítva is jól látható. A mezeivel összevetve kissé szürkésebb és sötétebb, mellén elmosódottabb a csíkozás. Hátsó szárnyszegélye nem világos és a szélső farktollai agyagbarnák, nem fehérek. Alsó szárnya és gyakran felső farkfedői is vörösbarnával árnyaltak. Csőre hosszú, hegyes, alsó éle egyenes. Magyarországon rendszeres fészkelő. Teljes európai állományát napjainkban 2,1 millió - 14 millió párra becsülik, míg hazánkban 50 ezer - 60 ezer pár költ. Országosan elterjedt, gyakori madár. Védett, eszmei értéke 50 000 Ft.
Médiállomány
Fehér gólya: Európában és Ázsiában elterjedt, de élőhelyein egyre fogyatkozó madárfaj. A fehér gólya táplálkozáshoz leginkább nyílt füves területeket, mezőket, sekély vizeket keres fel. Ragadozó madár és sokféle fajt fogyaszt; zsákmányol rovarokat, halakat, kétéltűeket, hüllőket, kisebb emlősöket és madarakat. A magas füvet és az erdőt kerüli. Napjainkban állományának jelentős része az ember közelében, a települések villanyoszlopain, épületek kéményén fészkel. Ennek elősegítésére műfészkeket szerelnek a madárvédők a villanyoszlopokra, amelynek segítségével újabb fészkek építésére veszik rá a madarakat és elkerülik az általuk okozott meghibásodásokat a villamosenergia hálózatban. Tollazata nagyrészt fehér, de szárnyainak végeit fekete tollak borítják. Lába hosszú, csőre hosszú, hegyes és piros. A madár testhossza 100-115 centiméter, álló helyzetben a magassága 110-125 cm, szárnyfesztávolsága 155-165 centiméter, testtömege 2200-4400 gramm. A gólyapárok nem maradnak együtt egész életükben, de a pár együtt építi a fészket gallyakból, amit azután évekig használnak. A fehér gólya vándormadár, télire délre költözik. A fehér gólya védelme az egyik legeredményesebb a Magyar Madártani Egyesület madárvédelmi programjai között. Hazánkban kb. 5000 pár él jelenleg. Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
Médiaállomány
Fekete rigó: A fekete rigó őshonos költőhelye Európa, Ázsia és Észak-Amerika, valamint behurcolt madárfaj Ausztráliában, ahol kártevőként tekintenek rá, valamint Új-Zélandra is betelepítették. Sík-, domb- és hegyvidékeken egyaránt gyakori faj. Nagyobb városokban is megtelepszik, így szép énekével kellemes hangulatot teremt nem csak erdeinkben, hanem a lakott településeken is. Elterjedési területein belül főleg a sűrű aljnövényzettel bíró erdőségekben fészkel. Ugyanakkor a kertek alkotják a legideálisabb fészkelőhelyet e madárfaj számára. E madárfaj mindenevő, táplálékai között szerepelnek többek közt különféle rovarok, giliszták, valamint bogyókat és gyümölcsöket is fogyaszt. A hím fekete rigó tollazata fekete, szemei körül sárga csík fut, valamint csőre is sárga színű, éneke dallamos. A nőstények és fiatalok tollazata sötétbarna színezetű. Testhossza 23,5-29 centiméter, szárnyfesztávolsága 34–38 centiméter, súlya 80–125 gramm. Kiváló énekes, csak nappal énekel, de nagyvárosokban a megvilágítás hatására éjszaka is lehet hallani a hangját. Egy részük állandó vendégünk, más részük a Földközi-tenger nagy szigetein és Olaszországban tölti a telet. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft. Napjainkban nem ismertek egyedszámát drasztikusan csökkentő tényezők.
Médiaállomány
Házi rozsdafarkú: Európa nagy részén, a Brit-szigeteken és Skandináviában csak délen fészkel. Ázsiában Kínáig, körülbelül a Sárga-folyó középső lefolyásáig terjed költőterülete. Kis foltokban fészkel Északnyugat-Afrikában is. Az egész Kárpát-medencében gyakori. Sziklás területek lakója, ennek megfelelően költ a kőbányákban, az ezek közelében levő szőlőhegyeken, de a városokban és a falvakban is. A nagyvárosok belső kerületeiben is rendszeresen fészkel. Kedveli az új lakótelepeket, különösen az építkezések környékét. Elsősorban rovarokat és pókokat eszik. Gyakran kiemelkedő ponton ülve les zsákmányára, de a talajon ugrálva is táplálkozik. Néha repülő rovarokat is fog. Testhossza 13-14,5 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 23-26 centiméter, farkhossza 13-19 centiméter, testtömege 13-19 gramm. Karcsú testű, egyenes tartású madár, rozsdavörös farkát sűrűn rezegteti. A teste színe változó, sokszor olyan szürkésbarna, mint a tojó, mások szürkésfeketék, mint az idős hím. Hazánkban rendszeres fészkelő március–október hónapokban, egyes egyedek áttelelnek, de vonuló madár. Pontos állománynagysága nem ismert, de a magyarországi állomány az utóbbi 40 évben növekedett. Védett madár, természetvédelmi értéke: 25 000 Ft.
Médiaállomány
Házi veréb: Mára egyike lett a legnagyobb elterjedési területű madárfajoknak. Főként az intenzív, ipari jellegű gazdálkodás miatt azonban Nyugat-Európa számos országában jelentősen szűkült a házi veréb élettere és táplálékbázisa is. Emiatt állománya drasztikusan lecsökkent. Magyarországon rendszeres fészkelő, gyakorinak számít. Ma még erős az állomány, több mint kétmillió pár található. A riasztó nyugat-európai trend miatt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a mezei verebet választotta az „év madarának” 2007-ben. A védett fajok listáján is szerepel. Hossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-26 centiméter, testtömege 24-38 gramm. A fej eleje, valamint a fejtető középső része barnásszürke, a szemtől kezdődő s a halántékon keresztül a tarkóig húzódó széles sáv szürke. Hasi oldalának egyéb alsó részei fehérek, az oldalak felé hamuszürkések. Farktollai sötétbarnák. Fészkét általában az épületek különböző üregeiben helyezi el, de faodvakban, gólyafészkekben, valamint ritkán fák sűrű lombjaiban is költhet. Jól tolerálja az ember jelenlétét, valószínűleg ezen tulajdonságának köszönheti széleskörű elterjedését. Többnyire magevő, azonban jól alkalmazkodó fajként bármit fogyaszthat. Utódait előszeretettel táplálja különböző gerinctelenekkel magas fehérjetartalmuk miatt. Európában nem vonuló madár.
Médiaállomány
Karvaly: Európában és Ázsiában él. A Kanári-szigetektől és Írországtól keletre Kamcsatkáig és Japánig fordul elő. Bokros, tisztásokkal tarkított erdőben, parkokban és ligetekben érzi jól magát. Magyarországon fészkelő, még Budapesten is megtalálható. Nem vonuló madár, a 2012. januárban végrehajtott madárszámlálás eredménye alapján 121 karvaly telelt Magyarországon. Táplálkozására jellemző, hogy nagy magasságból csap le madarakból álló zsákmányára. A hím a fekete rigó, a tojó az örvös galamb nagyságú állatokat is el tudja ejteni. Néha rágcsálókat is elkap. A kisebb madarak csapatban megtámadják, a nagyobb ragadozómadarak pedig néha zsákmányul ejtik. A hím testhossza 29-34 centiméter, a tojóé 35-41 centiméter. A hím szárnyfesztávolsága 59-64 centiméter, a tojóé 67-80 centiméter. A hím testtömege 110-196 gramm, a tojóé 185-342 gramm. Az öreg madarak egész felső része feketés hamuszürke, alsó része fehér alapon rozsdavörös hullámvonalakkal és rozsdaszínű szárnyvonalakkal mintázott, melyek a hímnél élénkebb színűek, mint a tojónál. Farkán 5–6 fekete szalag látszik és hegye fehéren szegett. Szeme aranysárga, csőre kék, viaszhártyája sárga, lába hosszú és vékony, színe halványsárga. Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft.
Médiaállomány
Nagy fakopáncs: Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában terjedt el, Magyarországon gyakori fajnak számít. Hegy- és síkvidéki erdőkben egyaránt előfordul. A balkáni fakopáncs hazai megtelepedése után (az 1930-1940-es évektől) egyedszáma csökkent a városi élőhelyeken. A fatörzsön táplálkozó fajok többségéhez hasonlóan télen is megtalálja táplálékát, ezért nem vonul el. Télen kóborló, de soha nem megy messze előző évi költőhelyétől. Erős csőrével lyukat vés a fába, a kéreg alatt élő hernyókat keresgélve, majd ragadós nyelvével szedi ki táplálékát. A fatörzsről is összeszedi a bogarakat, és a gyümölcsöket is megeszi. Feltöri, kitágítja a kis énekesmadarak fészekodvakat, hogy felfalhassa a tojásokat, illetve a fiókákat. Saját fészekodvát önmaga vájja – rendszerint élő fa törzsébe vagy függőleges ágába de akár telefonpóznába is. Testhossza 23-26 centiméter, szárnyának fesztávolsága 38-40 centiméter, testtömege 70-100 gramm. Feje teteje, nyaka és háta fekete: a fekete bajuszsávot fekete sáv köti össze a tarkóval. Ez a fekete keret fehér sapkát zár közre, és ez megkülönbözteti minden egyéb európai harkálytól. A két látható szélső faroktolla fehér, fekete pettyekkel vagy sávokkal. A fiataloknál a bajuszsávot a tarkóval összekötő sáv vékonyabb, gyakran nem is ér el a tarkóig. Fartájéka és alsó farokfedői skarlátvörösek.
Médiaállomány
Széncinege: A széncinege alapvetően eurázsiai madárfaj, de Észak-Afrikában és a Közel-Kelet kevésbé száraz vidékein is megél. Az egész Kárpát-medencében gyakorinak mondható. Becslések szerint Magyarországon valamivel több mint 1 millió fészkelőhelyük található. A madarat megismerhetjük a „nyitnikék” és „tí-cső” kiáltásairól, díszes tollazatáról. Mindenevő, de étlapjukon főleg rovarok, különféle ízeltlábúak: pókok, szöcskék, poloskák és hernyók szerepelnek. Télen főképp az olajos magvakat fogyasztja. Ebben a hideg évszakban gyakran kóborol táplálékkeresés közben. Állandó madarunk, télen sem költözik el, táplálkozásában segíthetünk neki madáretető kirakásával. A hím némileg nagyobb a tojónál, átlagos testtömege 16-22 gramm, míg az utóbbiak 14-20 grammot nyomnak. A széncinege 14 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága 22 centiméter. Az igen színpompás kis madár csőre, feje teteje és ezzel összeköttetésben levő torokfoltja fekete, és egy-egy fehér arcfoltot vesznek körbe. A torok feketéje a sárga has közepén egészen a farokig folytatódik, a lábak között a hímek esetében jelentősen kiszélesedik. A hát zöldes színű, a szárnyak és a farok némileg sötétebb. A szárnyakon fehér sáv fut végig. Magyarországon védettséget élvez, eszmei értéke 25000 Ft. 2011-ben az év madarának választották.
Médiaállomány
Vörösbegy: Európában a földközi-tengeri partvidék és Észak-Skandinávia egyes részeinek kivételével megtalálható, de előfordul Észak-Afrika egyes részein is, kelet felé Közép-Oroszországig, Törökországig és Iránig. Magyarországon rendszeres fészkelő, a domb-, és hegyvidékek madara. Kedveli a dús aljnövényzetű, bokros aljú lomb-, vegyes-, és fenyőerdőket, de a fás kertekben is megtelepszik. Táplálékát leginkább a talajon keresi. Vékony, hegyes, tipikus rovarevő csőre van. Ezzel fog rovarokat, férgeket. Különösen a tavaszi és az őszi vonulás idején azonban sok bogyót is eszik. Az áttelelők kemény teleken a házak mellé húzódik, ahol rájárnak az etetőkre. Halk füttymotívumokkal induló erőteljes, trillázással véget érő éneke a legkorábban - már március második felében - felhangzó madárdalok közé tartozik. Lágy éneke az alkonyati órákban is felcsendül. Hossza 12,5-14 centiméter, szárnyfesztávolsága 20-22 centiméter és testtömege körülbelül 16-22 gramm. Tollazata hátán barna, hasán fehér, begye, mint ahogy neve is mondja, vörös. Védett madarunk, eszmei értéke: 10 000 Ft. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1996-ban „Az év madarává” választotta.
Médiaállomány
TÁMOP-3.3.17-15/1-2015-0003
Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt
