Az Alma Mater elfeledett Erzsébet-ligete - 115 éve hunyt el Sisi
Erzsébet királyné (München, 1837. december 24. - Genf, 1898. szeptember 10.), avagy gyakori becenevén Sisi, egyéniségének és a magyarok iránt érzett szeretetének köszönhetően máig az egyik legnépszerűbb történelmi személy Magyarországon. Többek között ennek is tudható be, hogy Ferenc József hitvese életrajzának felvázolása komoly feladat elé állítja az arra vállalkozókat. Ezzel így volt dr. Kocsis Sándor és Németh Attila is, akik tollából 2013. novemberében - Erzsébet-napra időzítve - jelent meg a Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület Erzsébet királyné emlékezetéről szóló kiadványa.
Nem csodálkozhatunk azon, hogy a felerősödött Sisi-kultusznak köszönhetően a mai napig rengeteg "rajongója" van Erzsébetnek, noha a Monarchia politikájára kifejtett hatását nem szabad túlbecsülni, a XX. században mégis valóságos ikonná vált: számtalan közterület, intézmény, sok műalkotás (regény, film és színdarab) állít emléket alakjának - többek között városunkban is.
Valaha ezek közül is kiemelkedett a város észak-keleti határában, az Akadémia által telepített egykori Erzsébet-liget, amely egy országos kezdeményezéshez csatlakozva minden bizonnyal a legjelentősebb megmozdulás volt Sisi emlékét megőrizendő.
Az akkori földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác kezdeményezése - hivatkozva többek között Erzsébet királyné természetszeretetére - kivételes módon próbált megemlékezni hazánk kedvenc asszonyáról. A tárca első embere felhívásban (pontosabban a Földmívelésügyi magyar királyi Minister 71544. I/1-a. számú körrendeletében) - nem sokkal a királyné halála után - 1898. november 19-én, Erzsébet napon faültetésre, emlékhelyek létesítésére szólította fel a gyászoló nemzetet.
A kiáltvány nem maradt hatástalan, országos akció bontakozott ki, szinte minden településen ültettek fákat, jelöltek ki emlékhelyeket az elhunyt királyné tiszteletére. A faültetési mozgalmon belül számos helyen születtek nagyobb parkok, karakteres megemlékezési formák.
Az egykori Moson vármegyében a legjelentősebb emlékhely kialakítása a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiához köthető. Hazánk és Európa első agrár-felsőoktatási intézményének gazdaságában egy nagy kiterjedésű, a Darányi által is favorizált fenyő- és tölgyfákból, valamint cserjékből álló köröndöt létesítettek, amelyet Erzsébet-liget feliratú táblával jelöltek meg. Ennek helyéül kiskéri Vörös Sándor akadémiai igazgató ajánlására a II. 7. a tábla közepére és a dendrológiai kertbe történtek ültetések a korabeli tanári testületi jegyzőkönyvek szerint.
A Halászi felé vezető út bal oldalán, a Mosoni-Dunától nem messze telepített ligeterdő a későbbiekben rendre szerepelt a város határát és az akadémia gazdaságát számba vevő térképeken. Sajnos pontos adatokkal nem rendelkezünk megsemmisülésének időpontjáról és körülményeiről. Valószínűleg a későbbi egyetemi osztály működésének 1949-ben történt felfüggesztése, illetve ingatlanjainak kisajátítása után tűnhetett el az egykor szebb napokat látott Erzsébet-liget (hozzávetőlegesen egy része a mai Duna-lakópark területére esik, másik részén szántóföldi növénytermesztést folytatnak).
Érdekesség, hogy az 1912-ben felállított, pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemet (a mai Pécsi Egyetem jogelődje) még Ferenc József jóváhagyásával nevezték el hitveséről - szintén az emlékezés jegyében. Kevésbé köztudomású, hogy ennek mezőgazdaság-tudományi kara lett volna az amúgy is felsőfokú szakképzést folytató magyaróvári M. Kir. Gazdasági Akadémia. Ezzel megvalósult volna Magyarország első egyetemi keretek között működő agrár-felsőoktatási intézménye. A tervek és az előkészítő-munka, illetve az ezek megvalósulását előíró törvény, valamint a közös oktatás részleges beindulása ellenére sajnálatos módon az I. világháború közbeszólt és Pozsonyt a trianoni békediktátum elcsatolta hazánktól, amellyel a képzés is porába hullott.
Visszatérve a fásításokra, az ügy megvalósulását országos szinten is siker koronázta: Darányi Ignác reményét fejezte ki, hogy talpalatnyi föld sincs az országban, amely ne hirdetné a királyné emlékét. A királyné halálától a fásításokról szóló emlékalbum 1899. évi kiadásáig számított rövid időn belül rengeteg fa vert gyökeret. Ezek számszerű felsorolása megtalálható a kötetben: tűlevelű fa 1.503.842 db, lombhullató fa 1.023.470 db, gyümölcsfa 139.959 db, cserje 120.142 db; összesen: 2.787.413 db.
"Ez az összeg a szám szerinti faültetéseket jelentette. Azonban a beküldött tudósítások között sok olyan is volt, amelyek facsoportokra, ligetekre vonatkoztak, így nem adtak pontos képet az elültetett fák mennyiségéről. A földművelésügyi miniszter azonban bizton hitte, hogy ezek pontos ismerete esetén az Erzsébet királyné emlékfák száma meghaladta volna a hárommilliót. Ez a szédületes szám bizonyítja, hogy a miniszteri felhívás valóban társadalmi visszhangra talált, és ebben a korszakban Erzsébet királyné nevének felhasználásával milyen nagyszabású faültetési mozgalom tudott megvalósulni közösségi támogatással." - írja Hudák Katalin tanulmányában.
Moson vármegye településeinek neveit és az ott ültetett fák listáját végigolvasva az emlékalbum a megye egykori összes járási székhelyét és községét felsorolja Köpcsény kivételével, mindösszesen 59-et. Tehát szűkebb hazánk tisztességgel hozzájárult a miniszter felhívásának sikeréhez. Az egyetlen hiányzó esetében lehetséges, hogy a helyi elöljáróság nem küldte meg időben - 1899- júliusáig - a felettes hatóság számára a szükséges adatokat, és a helység így nem kerülhetett be az albumba. A nemes ügyhöz való korabeli viszonyulást és lelkesedést tekintve nem valószínű, hogy ez az egyedüli település maradt volna ki az Erzsébet fák ültetéséből.
Erzsébet halála után természetesen nem csak fák és ligetek ültetésével emlékeztek meg róla elődeink Moson vármegyében. Kronológiai sorrendben haladva nem tévedünk talán túl nagyot, ha azt mondjuk, hogy halálhíréről hivatalosan egy, még a merénylet napján (!) elküldött sürgönyből értesülhetett Magyaróvár közönsége. Az 1898. szeptember 10-én 22:15-re datált sürgöny a M. Kir. Gazdasági Akadémia egyik hallgatói egylete, a Kazinczy Kör számára érkezett, amelyet tanszünet okán kiskéri Vörös Sándor igazgató vett át, aki a gyászlobogót azonnal felvonatta az akadémia épületére. (A mosonmagyaróvári levéltár városi iktatójában szereplő első bejegyzés szeptember 11-i, a hivatalos értesítést 12-én kapták.)
Szemezgetve a mosonmagyaróvári levéltárakban fellelhető iratok közt, az említett sürgönyt aztán hamarosan követi a miniszteré is, amelyben elrendeli, hogy Erzsébet királyné temetése napján előadás ne tartassék, és az akadémia vezetése később intézkedjenek a gyászünnepélyről. Ezt követően 1898. szeptember 14-én a miniszter utasítja az akadémiát, hogy szeptember 17-től kezdve hat hónapig hivatalos levelezéseiknél fekete pecsétviaszkot, illetve fekete papírpecsétet használjon.
1898. szeptember 14-én 15 órakor Magyar-Óvár város elöljárósága a városház nagytermében rendkívüli képviselőtestületi közgyűlést tartott. Itt részvét-nyilatkozatot fogalmaztak meg, majd határoztak egy gyászünnepség megtartásáról, valamint az itt elhangozandó emlékbeszéd megörökítéséről, és a király felé egy felirat eljuttatásáról, illetve egy felállítandó Erzsébet-szobor költségeihez történő hozzájárulásról. Emellett kimondták, hogy a következő péntek és szombat 11:30-kor fél órán keresztül, valamint szombat 16 órakor egy óra hosszat a város területén az összes harangok meghúzassanak. Ezt a közgyűlést követte 1898. szeptember 16-án a vármegye által szervezett gyászünnepély.
Ezzel párhuzamosan, 1898. szeptember 17-én, szombaton 15 órakor az Akadémián is rendkívüli ülést tartott a Tanári szék Erzsébet királyné halála miatt, amelyen a következő pontokat fogadták el:
1. Az Akadémia főépületén a gyászlobogó egy hónapig maradjon kint.
2. Hivatalos levelezéseken 6 hónapig fekete pecsétet használjanak.
3. Az Akadémia tanári és tiszti alkalmazottjai egy hónapig gyászfátyolt hordjanak a kalapon.
4. Az Akadémia tanári testülete a királyné felállítandó szobrához 100 Ft. összeggel járuljon hozzá. (szeptember 16-án kaptak róla sürgönyt és gyűjtőíveket)
5. A szünet utáni új tanévben Erzsébet napján, november 19-én a boldogult királyné emlékére gyászünnepet tartson.
Az Akadémia 1898. november 19-én még is tartotta gyászünnepélyét, az előadások elmaradtak. Reggel az iskola tanári és tisztviselő kara a helyi plébániatemplomban gyász istentiszteleten vett részt, majd 11 órakor emlékünnepet rendeztek, amelyen az igazgató köszöntötte az egybegyűlteket, felolvasták a tanár testület szeptember 17-én készült jegyzőkönyvét, majd kiskéri Vörös Sándor királyi tanácsos elmondta Erzsébet királyné emlékezete c. beszédét (megjelent A Magyar-Óvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia Értesítője az 1898/99-ik tanévről c. kötetben, szerk.: K. Vörös Sándor, Magyar-Óvár, 1899, Czéh Sándor-féle könyvnyomda). 1898. október 12-én a miniszter elrendelte, hogy a későbbiekben minden év november 19-én Erzsébet királyné emlékezetére ünnepélyt tartson az Akadémia (a vezetőség erről egyébként már szeptember 17-én intézkedett).
A császárné-királynét Bécsben, a kapucinusok templomának császári kriptájában (Kaisergruft) temették el fia, Rudolf koronaherceg mellé (a templomban nyugszanak többek között Albert Kázmér, Mária Krisztina és Albrecht főherceg hamvai is).
A rövid ismertetését zárja elsőként Mikszáth Kálmán, majd Türr István gondolata:
"Valami misteriósus dicsfény födi az ő alakját, mintha régen, nagyon régen élt volna egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett. Hogy mit tett, nem bírjuk elemezni, történetkönyvek, okmányok, krónikák nem hirdetik világosan, de az érzésekben ott él és mint bizonyosság él az a tudat, hogy ez a szent asszony örködött a nehéz órákban Magyarország fölött, hogy az ő szivéből, melyet most átvert a gyilkos tőre, fakadtak ki elsőbben azok a sugarak, melyek most elöntenek fényükkel, melegükkel. A másik szőke asszony az isten anyja, akinek az alakja a pénzeinkre van verve, csak édestestvére ennek a mi érzéseinkben. Egyforma rangban él a kettő a hármas halom és kettős kereszt országában."
Erzsébet királyné minden lehető alkalommal kinyilvánította a magyarok iránti szeretetét, s hibátlanul megtanulta a nyelvünket. Az első Habsburg volt, aki fényes udvart tartott - még ha a vadászati idényben is - hazánkban. "Megtanulta a magyar nemzet történetét, a magyar nyelvet, és megszerette magát a nemzetet. Ezáltal lett az ország őrangyala, aki áldásosan működött a király és a nemzet kibékítésében, és ezért az emléke örökké élni fog a magyarok szívében" - írta Türr, Garibaldi egykori legendás tábornoka az Erzsébet királyné emlékének szentelt albumba, amelybe a magyar nemzet legjelesebb képviselői jegyeztek vele együtt rajongó sorokat a nemzet "védőangyaláról", az "új Szent Erzsébetről".
Az elmúlt 115 esztendőben a királynéra való megemlékezés számos formája megjelent az életkülönböző területein. Kis túlzással állíthatjuk, hogy a magyar népnek a királyné iránti szeretetét és ragaszkodását bizonyítja, hogy Erzsébet nevét ma is minden viseli, ami viselheti, azonban Ferenc Józsefről ma szinte semmi nincs elnevezve Magyarországon.
Németh Attila
Felhasznált források:
A. A.: Erzsébet királyné utolsó látogatása Budapesten. Vasárnapi Újság, 1900. 47. 20. 329. old.
Enzsöl Imre: Moson megye a kiegyezés korában. In: Deák Ferenc emlékkönyv. Kiadja a Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesület. Mosonmagyaróvár, 2003. 21-26. old.
F. Dózsa Katalin: Iszonyú magyar honvágyam van: Erzsébet és a magyarok. Rubicon, 1999. 10. 9-10. 46-48. old.
F. Dózsa Katalin: Megértő feleség és szenvedélyes anya. Rubicon, 2007. 18. 2. különszám. 13-22. old.
G. Praschl-Bichler – J. Cacheé: „fáradtan teszem le esténként a koronám…”. Gabo kiadó, 1998.
Gróf Corti Egon Cäsar: Erzsébet. Révai kiadás. Budapest, 1935.
Gyopár Ferenc: Mosonmagyaróvár XX. századi fejlődése, és az ehhez kapcsolódó utca, tér, lakótelep elnevezések. Kézirat. Mosonmagyaróvár, 1994.
Hudák Katalin: Erzsébet királyné kultusza a 19-20. század fordulójának kertművészetében. Corvinus Egyetem, Tájépítészeti Kar. Tudományos Diákköri Konferencia, Budapest, 2012. december 18.
Kiszeli Lajos: Lébény könyve. Kiadja: Lébény Nagyközség Önkormányzata, 2008.
Mikszáth Kálmán: A királyné meghalt. Országos Hírlap, 1898. szeptember 11. 1. old.
Mosonvármegye, 1899. I. évf. 3., 4. és 8. sz.
Niederhauser Emil: Ferenc József és Erzsébet. Rubicon, 2007. 18. 2. különszám. 5-12. old.
Niederhauser Emil: Merénylet Erzsébet királyné ellen, Helikon, Budapest, 1985.
Ripka Ferenc: Erzsébet királyné Gödöllőn 1867-1897. Emlékkönyv a gödöllői Erzsébet szobor leleplezési ünnepére. Budapest, 1901.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Wittelsbach_Erzsébet_magyar_királyné
http://www.edukovizig.hu/node/1011
http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/erzsebet-ligetek_a_folyok_menten/2163492/
http://evfaja.okotars.hu/fa/2012/zalaujlak-erzsebet-kiralyne-emlekfaja
A szövegben a felsoroltakon kívül felhasználásra kerültek még a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Levéltárának, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára Mosonmagyaróvári Fióklevéltárának anyagai, amelyek rendelkezésre bocsájtásáért és a levéltárak munkatársainak nélkülözhetetlen segítségéért ezúton is hálás köszönetet mondunk!