Óvári Gazdász Dalárda

Bevezető gondolatok

A magyaróvári gazdászdalárda közel két évszázados múltra tekint vissza, ezzel hazánk - és Közép-Európa - egyik legrégebbi hallgatói szerveződése. Hivatalos megalakulása dátumának az 1861. esztendőt tekintjük, azonban korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy jogelődje már jóval korábban, közvetlenül az Alma Mater 1818-ban történt alapítása után működött - ha nem is szervezett egyesületi keretek között -, amelyet az un. "vigalom-mester" vezetett. A maga nemében ez azért is egyedi, mivel a nagy múltra visszatekintő első magyar dalárdák elődjeit a XVIII. századi Angliában alakult dalegyletek mintájára alapították, amelyek legelőbb csak az 1840-es években, német közvetítéssel jutottak el hazánkba.

Az óvári gazdász létből nélkülözhetetlen zenei-vigalmi élet ezen formája - változó körülmények és aktivitás mellett, de - folyamatosan jelen volt (és van) az Alma Mater történetében. Tagjai között mindig akadtak kiemelkedők: a legelsők közé tartozott Prihoda - Bécs későbbi kedvelt kamaraénekese -, de ide sorolhatjuk id. Bartók Bélát - a világhírű zeneszerző édesapját -, aki maga is kitűnő muzsikus hírében állt. Az általa szerkesztett újságban az elsők között emlékezett meg az Alma Mater jeles igazgatójáról, Prof. Dr. Masch Antalról, akinek nevéhez többek között az Óvári Gazdász Dalárda 1861-es alapítása is köthető. A sort folytathatjuk Godin Imrével - a bécsi állami operaház ünnepelt énekesével -, vagy az utóbbi évek népszerű tenorjával, a Simándy József- és Szenes Iván-díjas Mészáros János Elek operaénekessel. Neki a kereskedelmi televíziózás képernyőjén sikerült értéket teremtenie, és 2012-ben így nyerte meg a Csillag születik (RTL KLub tehetségkutató műsora) negyedik szériáját (Mészáros János Elek többször volt vendége a Dalárdának, legutóbb a 150. évforduló okán rendezett országos bálon - ld. alább -, illetve egy későbbi stúdiumon köszönthettük körünkben).

Dr. Masch Antal munkásságához híven szervezőként, kulcsemberként és patrónusként a későbbiekben számos elhivatott óvári diák tett rengeteget a Dalárda hagyományának további ápolásáért, a gazdásznóták fiatalabb generációkkal történő megismertetéséért és megkedveltetéséért. Közülük is kiemelkedik Csarnóy Pál a "Gazdásznóták" c, kiadvány összeállításával (1935), valamint Bujáki József (1939) és Szabó Zoltán (1977), aki közel négy évtizeddel később egészítette ki és bocsájtotta útjára a mai napig forgatott kiadványt a vígkedélyű gazdászok örömére. Végül, de nem utolsó sorban ki kell emelni dr. Gulyás András nevét az utóbbi évek gazdászai közül, aki 1992-ben új életet és formát, valamint jelenleg is tartó lökést adott a Dalárdának.

Egy kis történelmi áttekintés

Kenéz Zoltán hajdani óvári gazdásznak, a Jászkun-Szolnok megyei Gazdasági Egyesület egykori elnökének az 1880-as évek diákéletét megelevenítő visszaemlékezésében olvashatjuk: „A gazdasági tudományok Mekkájába, Magyar-Óvárra zarándokolok vissza … Gazdászéletünk jelszava volt ez időben – hála néhai kedves igazgatónk, dr. Masch emlékének – «Studia et Allotria!»” Azaz: tanulmányok és bohóságok; ebben a sorrendben, de külön megemlítve az utóbbit is! „E jelszó varázsa … változatossá és otthonossá tudta tenni a gazdászéletet, ennek hatása alatt forrotta ki magát az akkoriban typikus óvári gazdászjellem, melynek alkatelemei voltak: A tanári kar iránti tisztelet s ragaszkodás, másrészt egymás közt kollegiális összetartás. Igaz, hogy a fiatal kedélyek forrongása zavarta, mint a forrásban levő bornak szinét az erjedés, az u. n. családok, kávéházak, sőt nemzetiségek konfliktusa által e patriarchalis életmódot, de a szellemi és tudományos fölény mindig dominált és győzött. A «Studia» mellett a másik oldalán az éremnek, mi tűrés, tagadás, ott állott az «Allotria» jelszó, s mi ennek is hódoltunk mindig alkalom adtával, mert hisz a kedélyt ép úgy mívelni kell, mint az észt. … A gazdász pezsgő véralkatának legmegfelelőbb szórakozás volt a sport valamely neme, s hivei a torna és vívóegylet, csónakázó egylet, vadásztársulat stb. körében tömörültek. Voltak, kik a hasznosat a széppel összekötve a társas körökben szerepeltek, mint viális udvarlók, bálrendezők, felolvasók vagy írók, vagy pláne néhányan a gazdasági egylet korhely ülésein rögtönzött zenekarrá alakulva, a hajnali órákig igyekeztek az «Allotria» jelszó szellemének hódolni.”

A Kenéz visszaemlékezésében is említett, Európa-szerte köztiszteletben álló Masch professzor több esetben is a diákéletet érintő különböző indítványok élére állt. Az ő kezdeményezésére alakult meg több mint 150 esztendeje, 1861-ben a Dalos-egylet, azaz a Gesangverein. A nagy múltra visszatekintő hazai dalárdák elődjeit a XVIII. századi Angliában alakult dalegyletek mintájára alapították, amelyek az 1840-es években német közvetítéssel jutottak el hazánkba. Magyarországon a legelsők egyikeként tartják számon az Óvári Gazdász Dalárda jogelődjét, azonban az 1850-60 környékén a társas élet ápolására létre hívott – úgymond „hivatalos” keretek között működő – diákegyletek elődei már az 1818-as alapítás óta jelen voltak Magyaróvárott (ha nem is szervezett, azaz egyleti kereteken belül). Ennek bizonyságául szolgál az 1800-as évek első feléből származó, Horschetzky Károly egykori óvári gazdász nevéhez köthető elsárgult irat, amely a különböző választott „tisztségviselők” felsorolásakor „a nemes szőlő és az árpa levét megfelelő mennyiségben bíró”, az első éveseket vezető pipakupak-inspektor mellett már megemlítette a „vigalom-mestert” is, aki a gazdászéletből nélkülözhetetlen dalolásokat vezette. A dalosok éneke színesen egybeolvadt a cigánybanda, vagy a zeneértő diákság muzsikájával.

Mindig akadt kiváló karmester a hallgatók köréből. Az első, Prihoda néhány év múlva Bécs kedvelt kamaraénekeseként vált ismertté. A későbbiek során is akadtak szép számmal, akik itt bontakoztatták ki művészi tehetségüket, s az Alma Mater által kínált körülményeknek köszönhették, hogy nevüket énekesként vagy zenészként megismerte a világ. Közéjük tartozott többek között a kiváló zenész id. Bartók Béla is, a világhírű zeneszerző és zenetudós édesapja. (Megjegyzendő, hogy az idősebb Bartók mindkét testévre, illetve sógora is Magyaróvárott hallgatta az agrártudományokat). Bartók egészen komoly zenei tevékenységet folytatott hallgatósága során – zongorán, hegedűn és csellón is játszott, sőt, komponálással is foglalkozott –, és valószínűleg szerves részévé vált az Alma Mater társasági életének. A Gesangverein aztán 1875-ben – épp Bartók érkezésének évében – újult meg, és Dalárda Egylet néven folytatta működését. Walleshausen említést tesz még a német tagozat 1884-ben lezajlott búcsúztatásáról is, ami „július 26-án, szombaton este fáklyás felvonulással kezdődött a város feldíszített utcáin az idősebb Lehár Ferenc (a híres zeneköltő apja) által vezényelt katonazenekar hangjai mellett”.

Kevésbé ismert, hogy az ifjabb Johann Strauss, korának egyik leghíresebb zeneszerzője, a Kék Duna keringő megkomponálója, zenekarával többször szórakoztatta a közönséget Magyaróvárott. A város egykoron valószínűleg kedvenc fellépési színhelyei közé tartozott, illetve többször is megihlette a már életében a „Keringőkirály” becenévvel illetett Strausst, aki alig több mint fél évszázad alatt nemcsak a bécsi és a magyaróvári közönséget, hanem egész Európát és Amerikát is meghódította. Szerzeményei közé tartozik az „Óvár Keringő” (Altenburg-Walzer), amelyet valószínűleg az első, 1846. február 9-én lezajlott magyaróvári fellépésére komponált, és a bál szervezőinek ajánlott, valamint a magyar zenei stílust magán hordozó „Magyar Keringő” (Magyaren-Walzer), amely később Irenen-Walzer néven vált ismerté. A zeneművet pedig nagyrabecsülése jeléül Zichy Henrik gróf feleségének, Meskó Irén bárónőnek ajánlotta Strauss. Zichy gróf egyébként Moson vármegye főispánja volt ekkoriban, gróf Széchenyi István itteni követté választása 1847 októberében neki volt köszönhető, illetve ő hozta létre 1860-ban a Moson vámegyei Gazdasági Egyletet is.

Még egy érdekességről érdemes szót ejteni a világzene és Magyaróvár kapcsolatából. Az udvari tanácsos Kleyle Ferenc az Alma Mater második igazgatójaként (kurátoraként) működött az alapító Wittmann Antal után. A művészetpártoló Kleyle házában korának ígéretes fiatal tehetségei adták egymás kezébe a kilincset (az objektivitás kedvéért megjegyzendő, hogy ehhez nagyban hozzájárult lányainak messzeföldön híres szépsége is). Lenau Mikós, egykori óvár gazdász költő mellett a XIX. század egyik legtehetségesebb zeneszerzője, Franz Schubert is a gyakori vendégek listáján szerepelt. Schubert két művészlélek barátja is Kleyle egy-egy lányával kötötte össze életét.

A hosszúra nyúlt kitérő után térjünk vissza a magyaróvári dal- és zeneegylet későbbi működéséhez, amely az 1894-es újraalapítás után az 1920-as években élte egyik virágkorát. A megnövekedett létszámú tagság soraiban találjuk dr. Anghi Csaba Geyzát, a Fővárosi Állat- és Növénykert későbbi igazgatóját, illetve dr. Sipos Gábor majdani tanszékvezető egyetemi tanárt is. „A zenekar tanár-elnöke Vladár Endre oboán játszott; este igen pontosan engedelmeskedett a karmesternek, aki nappal a hallgatója volt! … Az amatőr zenészek mellett egy kiváló énekes, Godin Imre is ekkoriban … próbálgatta hangját. Tehetségét hamarosan felfedezték; a harmincas években a bécsi Staatsoper rendes tagjaként gyönyörködtette a közönséget” – olvashatjuk Walleshausen tollából.

Nem sokkal később, 1935-ben, Csarnóy Pál akadémiai hallgató összeállította a „Gazdásznóták” c. füzetet, amelynek előszavában írja: „akik még nem hagyták el az Alma Matert, még egy kötelességgel tartoznak a gazdász szellemnek: a megtanult nótákat továbbra is ápolják, és az eljövendő gazdásznemzedékkel éppúgy megkedveltessék.” A következő gazdászgenerációk e kötelességnek eleget is tettek (1977-ben a valétáló évfolyam nevében Szabó Zoltán ajánlja a víg kedélyű gazdászoknak a „Gazdásznóták” 3. kiadását), akik szintén „kitermelték” maguk közül az éppen aktuális stílusirányzatoknak megfelelő zenét játszó hallgatókat, gondoljunk csak a 60-as 70-es évek zenekaraira, vagy az elmúlt évek egyetemi hallgatók alapította együttesére, amelynek frontembere egyébiránt az Óvári Gazdász Dalárda „kán” tisztségét is ellátja.

A Csarnóy előszavában megfogalmazott intelem, illetve az ünneplésre méltó kerek évforduló okán 2011. október 1. időponttal került sor egy nagyszabású, Országos Dalárdabál megrendezésére is, amelyre a szervezők nagy szeretettel vártak minden egykori, jelenlegi és jövőbeli dalárdatagot, óvári gazdászt. A telt házas rendezvényt szeptember 13-án - a hagyományokhoz híven kedden - előzte meg egy "bemelegítő" stúdium, amelyen régi és új gazdászok együtt készültek a nagy sikerű rendezvényre (ld. képek az alábbiakban).

Képek a 2011. szeptemberi stúdiumról