Óvári Gazdászok Szövetsége

Prof. Dr. habil. Schmidt Rezső, CSc

Az oldal feltöltés alatt áll...

Prof. Dr. habil. Schmidt Rezső

Prof. Dr. Dr. h. c. Iváncsics János, DSc

Prof. Dr. Dr. h. c. Iváncsics János 1938. november 10-én született Petőházán. 1957-ben iratkozott be a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára, ahol 1961-ben szerzett diplomát. A tudomány iránti érdeklődése már hallgató korában megnyilvánult, demonstrátorként érdeklődési területe az anatómia volt.

Pályáját a Lajta-Hansági Állami Gazdaságban kezdte, de hamarosan a Sátorhely-Bólyi Állami Gazdaságba került Babarcra. A gyakorlatban töltött néhány év után 1963-ban tanársegédként került vissza Alma Materébe. Végigjárva a ranglétrát, 1969-ben adjunktus, 1979-ben docens, végül 1990-ben egyetemi tanár lett.

Oktatóként az állattenyésztéstant, azon belül általános állattenyésztéstant, állatgenetikát, szaporodásbiológiát és állattenyésztési biotechnológiát adott elő. Az egyetemi kar egyik doktori (PhD) iskolájában 1993-2000-ben vezetője volt az Állati termék előállítás biológiai, technológiai és ökonómiai kérdései című főprogramnak és ezen belül a Szarvasmarha termékek előállítása és feldolgozása alprogramnak. A doktori képzésben több mint 20 PhD hallgató témavezetőjeként működött. Emellett tudományos pályafutása is töretlenül ívelt: 1967-ben egyetemi doktori, 1979-ben kandidátusi, 1992-ben az MTA doktora fokozatot szerzett.

Az állattenyésztés tudományának számos területével foglalkozott: szarvasmarha ivarszabályozása, genetikai markerek kutatása a szelekció fejlesztése érdekében, populációgenetikai és tartástechnológiai vizsgálatok, tejtermelés és a nyerstej-minőség genetikai alapjai, a sárga magyar baromfifajta nemesítése. Eredményeit számos hazai és külföldi publikációban foglalta össze.

1987-től az Állattenyésztéstani Tanszék vezetője, 1995-től haláláig az Állattenyésztési Intézet igazgatója volt. 2000-től a Nyuga Vezetőként oktatási, majd tudományos dékánhelyettesként működött. Két ciklusban, 1994-1999 között töltötte be a kar dékáni tisztségét. Halála előtt lett az újonnan, 2000-ben létrehozott Nyugat-Magyarországi Egyetem általános rektorhelyetteséből annak rektora.

Oktatói-kutatói munkássága mellett társadalmi szerepvállalása is jelentős volt: az MTA Állattenyésztési Bizottsága tagja, a Veszprémi Akadémiai Bizottság (VEAB) Állattenyésztési Munkabizottságának titkára volt. Elnökként működött a Magyaróvári Mezőgazdasági Szakemberek Klubjában - az Óvári Gazdászok Szövetsége jogelődjében -, a Magyar Tudományos Egyesületek Szövetsége (METESZ) és a Magyar Agrártudományi Egyesület (MAE) városi, megyei és országos szervezeteiben, valamint a Mosonmagyaróvári Múzeumbarát Egyesületben, illetve a helyi Szent László Emlékbizottságot is vezette. A zürichi Mezőgazdasági Szaktanácsadók Nemzetközi Szervezetének 1989-től szintén tagja, az Alpok-Adria Munkaközösségnek 1990-től vezetőségi tagja, az ún. Osztrák–Magyar Regionális Parlament bécsi tudományos szekciójának 1991-től vezetője volt.

Munkásságát számos alkalommal ismerték el: a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója (1975), METESZ-díj (1981), MAE Aranykoszorús Jelvény (1983), Kiváló Munkáért (1985), Ujhelyi Imre-díj (1993). A két intézmény közötti eredményes együttműködés alapján 1994-ben a Bécsi Agrártudományi Egyetem (BOKU) tiszteletbeli doktori címét kapta meg. 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetésben részesült. Halála után családja vehette át a számára ítélt Pro Urbe Mosonmagyaróvár díjat (2003) és a Giesswein Sándor-emlékérmet (2011).

2002-ben hunyt el Törökbálinton, sírja a magyaróvári régi temetőben található. 2008-ban tiszteletére emléktáblát helyeztek el az egyetemi kar "B" épületének falán. Ugyanezen évben - születésének 70. évfordulóján - a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kara emlékének szentelte a XXXII. Óvári Tudományos Napok c. konferenciarendezvényt. Dékáni portréját 2024-ben leplezték le a Kari Tanácsteremben, alkotója Kelemen Ferenc festőművész (fotó: Zengő Ferenc).

1961-ben nősült, Lang Etelkával kötött házasságából három gyermek született. Iváncsics Etelka pedagógus, ifj. Dr. Iváncsics János - Mosonmagyaróvár város korábbi alpolgármestere, aki szintén Alma Materünkben szerezte diplomáját -, és Iváncsics Erika könyvtáros. 

Németh Attila

Források:

Enzsöl Imre: Iváncsics János. In: Kimlei Péter - Tuba László (szerk.): Moson megyei életrajzi lexikon. Huszár Gál Városi Könyvtár. Mosonmagyaróvár, 2006. 93-94. p.
Németh Attila (szerk.): Biographiae Óvárienses I. Válogatott életrajzok a magyaróvári agrár-felsőoktatás 190 éves történetéből (1818-2008). Kiadja az Óvári Gazdászok Szövetsége. Mosonmagyaróvár, 2009. 307 p.
Szabó Ferenc - Kovácsné Gaál Katalin - Tenk Antal: Iváncsics János (1938-2002). Állattenyésztés és Takarmányozás. 2003. 52. 1. 58. p.
Tenk Antal: Dr. Dr. hc. Iváncsics János: 1938-2002. Acta Agronomica Óvariensis. 2002. 44. 1. 95-96. p.

Prof. Dr. Ördög Vince, DSc

Az oldal feltöltés alatt áll...

Prof. Dr. Ördög Vince

Prof. Dr. Kuroli Géza, DSc

Prof. Dr. Kuroli Géza a Pápa város melletti Szerecsenben született 1936-ban. Középiskolai tanulmányait Győrben folytatta, majd 1956-ban nyert felvételt a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára, ahol kiváló eredménnyel végzett 1960-ban. Évfolyamtársai közül mindvégig kiemelkedett szorgalmával, megbízhatóságával. Társai hallgatói időszakában, és azt követően is példaképüknek tekintették. Az 1956-os forradalomban súlyosan megsérült. Veszélyben volt az élete.

Diplomaszerzése után Lovászpatonán, majd a Pápai Állami Gazdaság központi növényvédelmének irányítójaként dolgozott. Ismereteit bővítve szakmérnöki oklevelet szerzett, ettől számítva központi irányítója lett a növényvédelmi munkáknak. Tanulmányi eredményére tekintettel az Alma Mater 1962-ben visszahívta tanársegédnek.

Végigjárva a ranglétra minden fokát, 1969-ben adjunktusi, 1972-ben tanszékvezetői, 1974-ben docensi, 1983-ban professzori, 1987-től intézetigazgatói kinevezést kapott. A Kar professor emeritus 2007-ben lett. A Növényvédelmi Tanszéket 31 éven át vezette. A kar és az egyetem vezetésében 22 évig teljesített szolgálatot: négy cikluson keresztül volt dékánhelyettes, egy ciklusban pedig rektorhelyettes.

Dékánként 1985. július 1-től 1993. december 31-ig vezette az intézményt. Működése során az az Alma Mater fejlesztése – beleértve a személyi–tudományos innovációt – minden addigi és azt követő időszakhoz képest az egyik legeredményesebb volt. Vezetői ciklusa alatt épült meg többek között az új kollégium és a Gazdász Hotel, a „B” épület Aulája, megtörtént a Várkapitány épület teljes rekonstrukciója, a Műszaki bázis kiépítése, a Kutatási és Termelésfejlesztési Intézet fejlesztése, illetve a Deák téri épület visszavétele, a Tangazdaság megvásárlása, az Ujhelyi-istálló és tejház felújítása, a Biotechnikai Állomás fejlesztése és a Regionális Továbbképzési Központ kiépítése. Kapcsolatot épített ki a bécsi Élelmiszer-vizsgáló Intézettel és annak mintájára lerakta az alapjait a későbbi Élelmiszertudományi Intézetnek.

A szaktanácsadásnak és a továbbképzéseknek, is nagy szerepet szánt, támogatásával indult be a szaktanácsadó szakmérnök és a növényvédelmi szakmérnök képzés. Talán legkiemelkedőbb, előrelátó tevékenysége volt az első Doktori Iskola megszervezése, mely 2000 óta számos doktorandusznak adott PhD tudományos fokozatot. A Precíziós növénytermesztési módszerek elnevezésű doktori iskola vezetőjeként feladata a hazai és nemzetközi szinten egyaránt helytálló szakmai és tudományos utánpótlás nevelése. Témavezetői tevékenysége eredménye, hogy irányításával 19 fő szerzett doktori, illetve PhD fokozatot.

A nyugat felé irányuló szakmai tanulmányutak, hallgatói cseregyakorlatok megszervezése is dékáni tevékenységéhez kötődött, ahogy számos felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági hallgatónak biztosította tanulmányaik elvégzését. Emellett a tanári kar összetétele tudományos fokozat tekintetében soha nem látott csúcsot ért el a tudományok doktorainak számát illetően. Második dékáni ciklusában a Kádár-rendszer alatt politikailag hátrányt szenvedett oktatók és hallgatók erkölcsi rehabilitációját is igyekezett elvégezni.

A haladást szolgáló tevékenysége mellett kiemelkedő kutatómunkát is végzett a növényvédelem területén, aminek eredményességét 446 tudományos publikáció és az egyetemi doktori (1967), a kandidátusi fokozat (1972), valamint az MTA doktora cím (1995) elnyerése igazolja.

A tudomány és azon belül a növényvédelem fejlesztésében végzett tevékenységére felfigyelve, több hazai szakmai szervezet bizottságának tagja, ill. vezetője volt. Főbb közéleti megbízatásai: MAE Győr–Sopron megyei Növényvédelmi Bizottság alelnöke, majd elnöke; MAE Országos Növényvédelmi Társaság alelnöke, majd elnöke; MTA VEAB elnökség tagja; MTA Növényvédelmi Szakbizottság tagja, majd alelnöke; Gépipari Tudományos Egyesület alelnöke; Nyugat–Magyarországi Regionális Egyetemi Szövetség elnöke; Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Szakemberek Klubja - az Óvári Gazdászok Szövetsége jogelődje - elnöke.

Kuroli Géza professzor nyolc és fél éves dékáni működése során az Alma Mater újkori történetében kiemelkedőt alkotott. Az intézményért tett kimagasló és eredményes fejlesztő és tudományos munkáját több ízben is elismerték, így a GTE Egyesületi Éremmel (1984), a Mezőgazdaság Fejlesztéséért Emlékéremmel (1986,1991), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével (1993), Óvár Emlékérem I. fokozatával (1997), Horváth Géza-emlékéremmel (1999), Kovács Béla-díjjal (2000), Nyugat-Magyarországi Egyetemért Emlékéremmel (2000), Győr-Moson-Sopron Megye Szolgálatáért Díjjal, Környezetvédelmi tagozat (2003), 50 év a Mezőgazdaság Szolgálatában emlékéremmel (2004), Magyar Felsőoktatásért emlékplakettel (2004), Dr. Szelényi Gusztáv emlékéremmel (2006), Wittmann-díjjal (2014) és Mosonmagyaróvár Város Pro Urbe Díjával (2016).

2016-ban hunyt el Mosonmagyaróvárott, sírja a magyaróvári régi temetőben található. Tiszteletére 2019-ben emléktáblát helyeztek el az egyetemi kar "B" épülete - általa építtetett - Aulájának falán. Emlékét őrzi dékáni portréja a Kari Tanácsteremben, amelynek alkotója Prof. Dr. Paposi-Jobb Andor festőművész (fotó: Zengő Ferenc).

1962-ben kötött házasságot Szitás Valériával, akivel 53 éven át boldog házasságban élt. Házasságukból két lányuk: Éva és Mónika született, mindketten Óváron végzett agrármérnökök.

Németh Attila

Források:

Dr. Gergátz Elemér: Laudatio Dr. Kuroli Géza prof. emeritus, volt dékánról. Elhangzott Mosonmagyaróvár Város Pro Urbe Díjának átadó ünnepségén. Mosonmagyaróvár, 2016. augusztus 20.

Prof. Dr. Reisinger Péter megemlékező beszéde Dr. Kuroli Géza búcsúztatásán. Mosonmagyaróvár, 2016. szeptember 5.

http://ovarigazdasz.hu/component/content/article/16-szovetseg/760-prof-dr-kuroli-geza.html