Óvári Gazdászok Szövetsége

A SZE AKMK és jogelődjeinek MTA igazgatósági és tiszteleti taggá választott egykori hallgatói 

A SZE AKMK és jogelődjeinek MTA levelező, rendes és külső taggá választott egykori hallgatói

 A SZE AKMK és jogelődjeinek MTA levelező és rendes taggá választott egykori kutatói, oktatói

 A SZE AKMK jelenlegi MTA rendes tagjai

Gondolatok elhunyt akadémikusaink életrajzaihoz
- MTA, Mosonmagyaróvár és a mezőgazdaság-tudomány -

A 2010. esztendő Széchenyi-emlékévként vonult be a köztudatba. A Kossuth Lajos által legnagyobb magyarnak, Kemény Zsigmond báró által pedig leghívebb magyarnak nevezett gróf Széchenyi István végrendeletében 200 aranyat hagyott egy ezüst, "Nem hal meg az, ki honosainak emlékezetében él" feliratú serleg készítésére. A kupát – miután megtöltötték jó magyar borral – minden évben a Nemzeti Kaszinó "részvényesei" által megrendezett ünnepségen kellett kiüríteni a 2010-ben 150 éve elhunyt államférfi emlékezetére. A tagok becsületére legyen mondva, megtették. Nyolcvan éven át, 1864. február 1-jétől egészen 1944. január 30-ig. Minden évben egyszer. A ceremóniákon esztendőről esztendőre a politikai és szellemi élet egy-egy vezető személyisége mondott beszédet, méltatva Moson vármegye egykori országgyűlési követének érdemeit, számba véve az ő szellemében aktuálisnak vélt feladatokat. A Széchenyi emlékezete – Serlegbeszédek a Nemzeti Kaszinóban 1864-1944 című könyv tanúsága szerint összesen hetvenkilenc szónoklat maradt ránk a jelezett időszakból. A serlegbeszédeken olyan neves közszereplők mondták el gondolataikat, mint például Jókai Mór, Wekerle Sándor, Zichy Géza, Klebelsberg Kunó, vagy mint Bethlen István és Teleki Pál miniszterelnökök, Sommsich László MNB alelnök, Purgly Emil földművelésügyi miniszter, a hetvenkilencediket pedig Apponyi György országgyűlési képviselő – a felsorolás utolsó öt neve kivétel nélkül egykori óvári gazdász úriembereket takar.

A beszédeket olvasva visszatérő momentumként tűnik fel Széchenyi grófnak a Magyar Tudós Társaság alapításánál játszott, elvitathatatlan érdemének felelevenítése. Ahogy a történelemórákról ismerjük: az 1825-ös pozsonyi reformországgyűlés követei ismételten szorgalmazták egy magyar tudományos akadémia felállítását. Széchenyi az 1791. évi diéta óta terítéken lévő ügy mellé állt: "a nemzetiség és nyelv erősítése, terjesztése és pallérozása szent céljára" felajánlotta minden jószágának egyévi jövedelmét, amit 60 000 forintban állapított meg. A bejelentést nagy lelkesedés fogadta, a beszéd után többen is anyagi hozzájárulást ajánlottak fel az intézmény létesítésére.

Magyaróvár és a közel két évszázaddal ezelőtt alapított Alma Mater okán nem mehetünk el szó nélkül egy helyi kötődés mellett: a "legnagyobb magyar" másik elévülhetetlen érdemeként tartják számon az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alapjainak lefektetését, melynek az iskolaalapító reformkori tudós mezőgazdász, Wittmann Antal magyaróvári jószágkormányzó – karöltve Széchenyivel – szintén egyik letéteményese volt. Ahogy az alcím is sejtetni engedi, a szálak összeérni látszanak: MTA, Mosonmagyaróvár és a mezőgazdaság-tudomány. Wittmann és Széchenyi gróf reformkorszakát követően szintén kapcsokat jelentettek azok a neves akadémikus személyiségek – egykori magyaróvári hallgatók, kutatók és tanárok –, akiknek jóvoltából a jószágkormányzó erőfeszítéseinek köszönhetően kapuit 1818 őszén megnyitó Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magántanintézet, majd Akadémia, és a hét évvel utóbb "a legnagyobb magyar" által alapított Magyar Tudományos Akadémia közel 200 éves története egy-egy életút folytán újra és újra összekapcsolódott.

A 2010. év fontos eseménye volt az MTA 180. Közgyűlése, amelyen bemutatták a 140 levelező tagjelölt közül frissen megválasztott harminc új akadémikust. Az eljárás során Mosonmagyaróvárról Prof. Dr. Neményi Miklós akkori intézetigazgatót, az egykori Nyugat-magyarországi Egyetem akkori tudományos és külügyi rektor-helyettesét, az Európai Agrárműszaki Bizottság alelnökét választotta levelező tagjai közé a testület. A háromévente lezajló akadémikus-választás előző alkalmával Prof. Dr. Dr. h. c. Schmidt János kutatóprofesszor, a gazdasági állatok takarmányozásával foglalkozó tudományág kiemelkedő alakja, a kar egykori dékánja került be az MTA rendes tagjai közé. Schmidt professzor lett az első tudós, aki közvetlenül Mosonmagyaróvárról kapta meg ezt a kitüntető címet. 2016-ban Prof. Dr. Neményi Miklóst is rendes tagjai közé választotta az MTA.

A honlap fenti menüpontjai – adott kereteken belül – rövid életrajzi bemutatást, megemlékezést tartalmaznak a kiemelkedő teljesítményt nyújtó, MTA tagsággal és magyaróvári kötődéssel rendelkező egykori hallgatókról, tanárokról és kutatókról. Teszi ezt annak szellemében, hogy minden egyes fiatal emberfőket nevelő intézmény sikerességének egyik fokmérője, hogy végzett tanulói mennyire állják meg helyüket az életben, elsajátított tudásukkal mekkora mértékben tudják szolgálni saját maguk, családjuk, illetve a társadalom boldogulását, fejlődését. A tudományos pályára lépő, kutatói életformát választók esetében a legmagasabb hazai "átugorható lécet" talán az akadémikussá történő választás jelenti.

Intézményünk joggal lehet büszke ezen a téren elért eredményeire. A történeti hűség kedvéért említést kell tennünk még két körülményről is. Egyrészt az itt végzettek az Alma Mater családias hangulatáról mindig mint az intézmény nagy előnyéről szoktak megemlékezni. Figyelembe véve a mindenkori nagy egyetemekhez képest viszonylagosan alacsony hallgatói létszámot, a hazai tudományos élet "csúcsát" megtestesítő MTA tagságot meglepően nagy számban nyerték el a magyaróvári intézmény egykori hallgatói. Másrészt a XIX. században az MTA csak elvétve választott agrárius szakembereket tagjai közé. A Magyar Tudományos Akadémia vázát, működési egységeit jelentő – a különböző tudományágakat képviselő – tudományos osztályok szintjén a különálló Agrártudományok Osztályának létrehozása egészen 1951. december 15-ig váratott magára. (Az Akadémián belül 1949. október 31-étől már elkülönített szervezeti keretek között működött az agrártudomány, rövid időn át a biológusokkal közösen Biológiai és Agrártudományok Osztálya néven).

A Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar jogelődjeinek hallgatói közül összesen tizenhét egykori óvári gazdászt választott a tudományos testület tagjai közé, a kutatók és tanárok közül pedig tizennégyen kapták meg a kitüntető akadémikus címet. Rajtuk kívül még számos MTA tag rendelkezik vagy rendelkezett kötődéssel az Alma Materhez, vagy Mosonmagyaróvár városához. Az alábbiakban néhány gondolat erejéig róluk is szolgáltat információt.

A menüpont célja elsősorban az egyetemi kar jogelődjein tanuló, oktató, illetve kutató, már elhunyt akadémikus személyiségek rövid bemutatása. A teljesség igénye, a megbecsülés, illetve múltunk mellett jelenünk fontossága okán azonban, legalább egy-egy gondolat erejéig említést kell tennünk még azon Mosonmagyaróvárhoz, az egykori Moson megyéhez, illetve az egyetemi karhoz kötődő néhány neves MTA taggá választott tudósról, akik a fenti sorok tárgykörén kívül esnek.

Mosonmagyaróvár középfokú tanintézményei is számos személyiséggel kötődnek az MTA-hoz. A Kossuth Lajos Gimnázium több diákját is tagjai közé választotta az Akadémia: a névsorban találjuk Varga János (Győr, 1941) állatorvost, a mosonmagyaróvári egyetemi kar díszdoktorát, Fritz József (Mosonmagyaróvár, 1943) matematikust, Grüner György (Mosonmagyaróvár, 1943) és Fazekas Patrik (Mosonmagyaróvár, 1945 - Budapest, 2007) fizikusokat. A szintén matematikus Totik Vilmos (Mosonmagyaróvár, 1954) ugyan nem helyi középiskolába járt, de szintén városunk szülötte.

A mosonmagyaróvári mezőgazdasági technikum tanára volt 1953-55 között Poszler György (Kolozsvár, 1931), Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész, esztéta, az irodalmi esztétika neves kutatója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem általános rektor-helyettese.

Számos neves személyiség mellett a Piarista Gimnázium tanulója volt a szegények orvosaként aposztrofált, 2003-ban boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László herceg (Dunakiliti, 1870 - Bécs, 1931) is. Az egykoron itt működő tudós piarista szerzetesek közül többeket is tagjai közé választott az MTA, mint az irodalomtörténész Csaplár Benedek Gáspárt (Dunaszerdahely, 1821 - Budapest, 1906) vagy a filozófiai író rendfőnök Purgstaller Józsefet (Kőszeg, 1806 - Buda, 1867).

Az egyházi világ neves személyiségeinél maradva, e helyen kell megemlékeznünk a nyelvész Fábián István ([Rába]Tamási, 1809 - Győr, 1871) egykori mosoni főesperesről, Giesswein Sándor (Tata, 1856 - Budapest, 1923) keresztényszocialista politikusról, aki a magyaróvári választókerület ország-, majd nemzetgyűlési képviselője volt. A teológus, vallástörténész, nyelvész és filozófus pápai prelátus Giesswein 1916 és 1921 között a Szent István Akadémia első elnökeként is működött. Születésénél fogva szintén Moson megyéhez kötődik Grősz József (Féltorony, 1887 - Kalocsa, 1961) kalocsai érsek, aki a Magyar Katolikus Egyház első számú vezetője lett Mindszenty József hercegprímás letartóztatása után. A ciszterci szerzetes, irodalomtörténész Vargha Damján György (Mosonszentmiklós, 1873 - Hegyeshalom, 1956) egy időben a Pécsi Tudományegyetem rektora is volt. A neves történész Fessler Ignác Aurél (Zurány, 1756 - Szentpétervár, 1839) pedig evangélikus püspökként szolgált Oroszországban.

A Moson megyéből, illetve Mosonmagyaróvárról elszármazottak, illetve az e helyütt működött MTA tagok sorába illeszkedik még a Stanford University gépészmérnök professzora Hoff Miklós (Magyaróvár, 1906 - Stanford, 1997), a kiváló statisztikus Illyefalvi Imre Lajos (Lajtafalva, 1881 - Budapest, 1944), valamint a Széchenyi-díjas gépészmérnök Terplán Zénó (Hegyeshalom, 1921 - Miskolc, 2002) is. Megyei kötődéssel rendelkezik Klauzál Imre (Szeged, 1799 - Bécs, 1847) mezőgazdász, mint az oroszvári növénytermesztő és nemesítő intézet alapítója, Nendtvich Károly (Pécs, 1811 - Budapest, 1892) orvos, kémikus, a Műegyetem rektora, Pulszky Ágost (Bécs, 1846 - Budapest, 1901) jogfilozófus, szociológus, a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja – mindketten a zurányi választókerület országgyűlési képviselői voltak. A sorba illeszkedik az MTA alapító Széchenyi István gróf (Bécs, 1791 - Döbling, 1860), mint Moson vármegye országgyűlési követe. Valamelyest kötődéssel rendelkezik még Szécsen Antal (Buda, 1819 - Aussee, 1896) politikus, történész, Moson vármegyei aljegyző, akinek hosszabb ideig a Műegyetem elődjének: a József Ipartanodának alapítója és első igazgatója, Karácson Mihály (Darnó, 1796 - Budapest, 1869) pedagógus, jogász volt a nevelője. (Karácson valószínűleg középfokú tanulmányait is a magyaróvári kegyesrendieknél folytatta). Esterházy Ferenc mosoni főispán fiának nevelőjeként működött Szlemenics Pál (Kecskemét, 1783 - Pozsony 1856) jogász, a Pozsonyi Jogakadémia későbbi professzora.

A város akadémiai tagsággal rendelkező szülötte volt még ifj. Vas Károly (Magyaróvár, 1919 - Budapest 1981) kémikus, a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet igazgatója, de szintén itt látott napvilágot a Széchenyi-díjas növény-genetikus, biotechnológus ifj. Dudits Dénes (Mosonmagyaróvár, 1943) is, a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar díszdoktora, a Mosonmagyaróvári Tudós Társaság tagja. Ugyan nem akadémikusként, de mindkettőjük édesapja fontos szerepet játszott a magyaróvári agrár-felsőoktatásban: id. Vas Károly tejgazdasági kutatóként és tanárként, id. Dudits Dénes szintén tanárként és igazgatóhelyettesként írta be magát az intézet történetébe. A sorban harmadikként szerepel a külső tag: ifj. Belák Sándor (Mosonmagyaróvár, 1946) állatorvos, a Svéd Mezőgazdasági Egyetem Állatorvosi Fakultásának virológia professzora. Édesapja a szintén akadémikus id. Belák Sándor (Enying, 1919 - Keszthely, 1978) mezőgazdász, a Mosonmagyaróvár határában általa létrehozott magtermesztő és magnemesítő telep egykori vezetője, az Agrártudományi Egyetem hajdani rektora. A mosonmagyaróvári kar címzetes egyetemi tanára és díszdoktora volt a Széchenyi-díjas akadémikus, ifj. Dohy János (Debrecen, 1934 - Budapest, 2002), akinek édesapja, id. Dohy János, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián tevékenykedett igazgatóhelyettesként. A posztumusz Széchenyi-díjas tudós az 1956-os események utáni koncepciós perek egyik elítéltjeként évekig ártatlanul szenvedett. Ugyancsak az intézmény díszdoktora és a Mosonmagyaróvári Tudós Társaság tagja az MTA Talajtani és Agrokémiai Intézetének egykori igazgatója, ifj. Várallyay György (Debrecen, 1935). Édesapja, id. Várallyay György a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Agrokémiai Osztályának vezetőjeként működött. A magyaróvári Országos Növénynemesítő Intézet néhai munkatársa, a kiváló óvári gazdász növénynemesítő, Lelley János fia, Lelley Jan Iván (Nyitra, 1938) mikológus, jelenleg a bonni Rheinischen Friedrich-Wilhelms Universität tanára és az MTA külső tagja.

A Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Karának akadémikus díszdoktorai között találjuk még Balázs Ervin (Budapest, 1948) molekuláris biológust, növényvirológust, Csáki Csaba (Túrkeve, 1940) agrárközgazdászt, Dimény Imre (Komolló, 1922) egykori mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert, Király Zoltán (Óbecse, 1925) növénypatológust, Kovács Ferenc (Somogyszentpál, 1921) állatorvost és Láng Istvánt (Mohács, 1931), az MTA egykori főtitkárát. A kar két doktori iskolájának egyikében oktatóként, illetve törzstagként szerepel Barnabás Beáta (Budapest, 1948), növényi szaporodásbiológus, biotechnológus, az MTA rendes tagja, és Kőmíves Tamás (Budapest, 1944) növényvédelmi szakember, rendes tag.

Ahogy a fenti sorok is érzékeltetik, a nagyszámú akadémikus életút révén elég sok az átfedés az MTA, illetve az Agrártudományok Osztálya és a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Karának történetében. A 2010-ben lezajlott 180. Közgyűlés után a 26 rendes és 4 levelező taggal rendelkező Osztály számos képviselője kötődik városunkhoz, az egyetemi karhoz. A bevezető gondolatok Wittmann Antal és Széchenyi István egyéb érdemei mellett, leginkább intézményalapítói mivoltukat hangsúlyozták ki. Záró akkordként térjünk vissza Wittmannhoz, aki Széchenyihez hasonlóan, az élet más területein is elvitathatatlan, generációkon átívelő eredményeket tudott elérni. Elég csak leszármazottaira, a magyaróvári születésű unokájára, Alexander Bauerre – akinek apja Alexander Josef Bauer, tanulmányait az intézet 1818-as alapításakor kezdő, óvári gazdász volt –, vagy ükunokájára, Erwin Schrödingerre gondolni. Alexander Bauerből a bécsi Műegyetem megszervezője, annak rektora lett, majd a bécsi tudományos akadémia választotta levelező tagjává. Unokáját, Erwin Schrödingert a kvantummechanika egyik atyjaként tartják számon, 1933-ban kapott fizikai Nobel-díjat Paul Dirac-kal „az atomelmélet új hatékony formáinak felfedezéséért”. A történet egy merőben eltérő tudományterületen folytatódott: James Watson és Francis Crick visszaemlékezései szerint Schrödinger: Mi az élet? című könyve – amelyben egy, az élő szervezetek genetikai kódját hordozó összetett molekula fogalmát tárgyalja – adta a lökést számukra, hogy a géneket kutassák, ami a DNS kettős spirál szerkezetének felfedezéséhez vezetett. 1962-ben kaptak orvosi Nobel-díjat.

Források:

Anka László: Széchenyi emlékezete. Serlegbeszédek a Nemzeti Kaszinóban 1864-1944. Akadémiai Kiadó. Bp., 2010. 416 p.
Markó László - Burucs Kornélia - Balogh Margit - Hay Diana: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. I-III. kötet. MTA Társadalomkutató Központ – Tudománytár. Bp., 2003. 18. p.
Kovács Ferenc (szerk.): Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya 50 éve (1949-1999). MTA Agrártudományok Osztálya, 1999. 17. p.
Kimlei Péter - Tuba László (szerk.): Moson megyei életrajzi lexikon. Huszár Gál Városi Könyvtár. Mosonmagyaróvár, 2006. 265 p.
Németh Attila (szerk.): Biographiae Óvárienses I. Válogatott életrajzok a magyaróvári agrár-felsőoktatás 190 éves történetéből (1818-2008). Kiadja az Óvári Gazdászok Szövetsége. Mosonmagyaróvár, 2009. 307 p.
Németh Attila: MTA, Mosonmagyaróvár, Mezőgazdaság-tudomány – Életutak a két akadémia történetének metszésében. Moson Megyei Műhely. 2010. 13. 2. 83-117. p.
www.mta.hu