Gróf Széchényi Emil

Sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Emil (Bécs, 1865 - Pusztazámor, 1932) mezőgazdász, jogász, közgazdász, földbirtokos, politikus, a Főrendiház és a Felsőház tagja, Sopron vármegye és Sopron szabad királyi város főispánja, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, császári és királyi kamarás, Magyarország Szent Koronájának őre.

Széchényi Emil nagyapjának testvére, Széchenyi István gróf (1791-1860) - a "legnagyobb magyar" - nagybirtokos reformpolitikusként nem csak az MTA alapításában, hanem már a felállított Akadémia igazgatósági (1830), majd tiszteletbeli tagjaként (1838), illetve "másodelölülőjeként" (1830-1850), azaz alelnökeként, annak működtetéséből is kivette részét. A Széchényi-család rajta kívül még három tagot adott a magyar tudományos élet legfelsőbb szervének. Közülük ketten - Emil mellett Széchenyi Bertalan (1866-1943) is - Magyaróvárott hallgatták az agrártudományokat. Érdekesség, hogy mindketten az 1890-ben beiratkozott évfolyamnak voltak tagjai.

Gróf Széchényi Emil édesapja, Széchényi Pál (1838-1901) - Széchenyi István unokaöccse - Tisza Kálmán (1830-1902) kormányában komoly politikai karriert futott be, közel 7 évig irányította a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumot. 1861-ben vette feleségül Andrássy Erzsébet grófnőt (1840-1926). A néhai óvári gazdász szülei harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1865. január 9-én Bécsben. Tanulmányai a kor szokásának megfelelően alakultak: jogtudományi doktori diplomával - amelyet a Budapesti Tudományegyetemen szerzett - és a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia által 1892-ben kiállított oklevéllel rendelkezett.

Későbbi életét és tevékenységét a sokrétűség jellemezte: az egykor Bács-Bodrog vármegyében fekvő vajszkai (ma: Vajska, Szerbia) birtokán folytatott gazdálkodást jól kiegészítette a politikai-közéleti szerepvállalása, amely mellett a gazdasági-pénzügyi szektorban is kamatoztatta tudását. Ellátta a Magyar Általános Bizalmi Bank Rt. és a Hansági Tőzegipari Rt. igazgatósága elnöki tisztségét, emellett az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alelnöke és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósági tagja volt (Magyarország első, a mai modern értelemben vett bankja).

Széchényi Emil gróf részt vett hazánk ügyeinek irányításában is: a Főrendiház örökös (annak 1918-ban történt megszűnéséig), majd a Felsőház tagjaként működött hosszú éveken keresztül (1927-es megalakulásától egészen 1932-ben bekövetkezett haláláig). Több éven át főispánja volt Sopron vármegyének és Sopron szabad királyi városnak (1902-05). Élénken részt vett a megye és a város társadalmi életében, többek között elnöke volt a helyi irodalmi és művészeti körnek és a soproni zeneegyesületnek. Az országot 30 éven át kormányzó Szabadelvű Párt 1905-ös bukását követően lemondott főispáni állásáról, pártonkívüli programmal képviselte Sopront a magyar országgyűlésben (1905-06). A Nemzeti Munkapárt kormányzása alatt 1911-től Esztergom országgyűlési képviselőjeként működött, 1917-ben mondott le mandátumáról  egyéb gazdasági elfoglaltsága okán. Az országgyűlésben a pénzügyi s a közgazdasági és közlekedésügyi bizottságnak volt tagja.

Talán legfontosabb politikai szerepvállalása az eckartsau-i nyilatkozat megszületéséhez kötődik. A magyar Főrendiház küldöttségének tagjaként - báró Wlassics Gyula  (1852-1937) főrendiházi és küldöttségi elnök, herceg Esterházy Miklós Móric (1855-1925) pohárnokmester, valamint gróf Dessewffy Aurél (1846-1928) országbíró társaságában - a Bécs melletti Eckartsau-ban lévő vadászkastélyában kereste fel az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt (1887-1922), ahol megegyezés született vele a trónról történő visszavonulását deklaráló, fentebb említett nyilatkozatról, amelyben a király a trónbirtoklás kérdésében a nemzetre bízta a döntést.

A felsorolt közéleti tevékenységek mellett 1907-től tagja volt az Országos Ipartanácsnak, örökös tagja Somogy vármegye törvényhatóságának. Elnökként irányította a Gombos-vajszkai, valamint az Elő-szigetet ármentesítő és belvízlevezető társulatokat. 1922-től ellátta a Magyar Vöröskereszt elnöki tisztségét is. Érdemei elismeréseként 1889-ben az uralkodó kinevezte császári és királyi kamarássá, 1931. május 29-én pedig a törvényhozás választotta közfelkiáltással koronaőrré.

A Magyar Tudományos Akadémia 1920. május 6-án iktatta igazgatósági tagjai közé. Az MTA irányító testületét 1830 és 1949 között Igazgató Tanácsnak nevezték, ennek voltak tagjai az igazgató (1858 után igazgatósági) tagok, így Széchényi Emil gróf is. (A tanácsot megalakulásakor a négy alapító tag mellett az uralkodó által 1830. július 7-én megerősített 21 tag alkotta. Az 1869-es alapszabály úgy rendelkezett, hogy a tanács tagjainak felét a nagygyűlés választja a tiszteleti és rendes tagok közül.)

1892. január 23-án kelt egybe Hunyady Mária grófnő (1870-1945) palota- és csillagkeresztes hölggyel, akitől öt gyermeke született: Alajos (1892-1915), Erzsébet (1895-1957), Henriette (1900-1969), Pál (1904-1978) és Magdolna (1907). Széchényi Emil gróf 1932. június 30-án, 67 éves korában hunyt el Pusztazámoron. Nagycenken helyezték örök nyugalomra 1932. július 2-án.

Érdekesség, hogy a kiterjedt birtokokkal rendelkező grófi família több prominens tagja is az óvári intézményben folytatta tanulmányait. Gróf Széchenyi György (1828-1897) elsőként 1851-ben, László (1826-1887) pedig 1852-ben lépte át a Vár kapuját. A két testvér az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum alapjait lerakó Széchényi Ferenc (1754-1820) grófnak, a „legnagyobb magyar” Széchenyi István (1791-1860) édesapjának dédunokái voltak, unokaöccsük a már említett Széchenyi Bertalan (1866-1943) akadémikus, Széchényi Emil gróf egykori  magyaróvári évfolyamtársa. Széchenyi György, László és Bertalan, illetve Széchényi Emil grófok mellett – életútjukat és családi viszonyaikat nem részletezve – Magyaróvárott sajátította el még a gazdálkodás tudományát (beiratkozásuk sorrendjében): Széchenyi István (1893), Domokos (1896), János (1917), Lajos (1920), Móric (1931) és János (1942) gróf.

Németh Attila

Források:

Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon II. kötet. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1969. 718. p.
Lengyel László - Vidor Gyula (szerk.): Magyar országgyűlési almanach. Ötszáz magyar élet 1931-36. Globus Nyomdai Műintézet Részvénytársaság. Budapest, 1931. 376. p.
Markó László - Burucs Kornélia - Balogh Margit - Hay Diana: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. I-III. kötet. MTA Társadalomkutató Központ – Tudománytár. Bp., 2003. 1209. p.
Markó László (főszerk.): Új Magyar Életrajzi Lexikon VI. kötet. Magyar Könyvklub - Helikon Kiadó, 2001-2007. 206. p.
Németh Attila (szerk.): Biographiae Óvárienses I. Válogatott életrajzok a magyaróvári agrár-felsőoktatás 190 éves történetéből (1818-2008). Kiadja az Óvári Gazdászok Szövetsége. Mosonmagyaróvár, 2009. 307 p.
Németh Attila: MTA, Mosonmagyaróvár, Mezőgazdaság-tudomány – Életutak a két akadémia történetének metszésében. Moson Megyei Műhely. 2010. 13. 2. 83-117. p.
Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Tanulmányi Osztálya. Az 1890/91. tanévre beiratkozott hallgatók anyakönyve. 53.
NymE MÉK TO. 1851/52. 245.
NymE MÉK TO. 1852/53. 375.
NymE MÉK TO. 1890/91. 35.
NymE MÉK TO. 1893/94. 57.
NymE MÉK TO. 1896/97. 45.
NymE MÉK TO. 1917/18. 142.
NymE MÉK TO. 1920/21. 119.
NymE MÉK TO. 1931/32. 14.
NymE MÉK TO. 1942/43 B. 176.
Végváry Ferenc - Zimmer Ferenc (szerk.): Sturm-féle országgyülési almanach 1910-1915. Rövid életrajzi adatok az országgyülés tagjairól. Budapest, 1910. 121-122. p.
A Széchenyi-családfa: http://genealogy.euweb.cz/hung/szechenyi1.html
A Széchenyi-családfa: http://genealogy.euweb.cz/hung/szechenyi2.html
A Széchenyi-családfa: http://genealogy.euweb.cz/hung/szechenyi3.html
A Széchenyi-családfa: http://genealogy.euweb.cz/hung/szechenyi8.html