Bemutatkozik az Óvári Gazdászok Szövetsége

"Éljen, növekedjék és virágozzék az Akadémia! Éljenek a Professzorok!" alcímmel jelent meg a Mosonvármegye 2015/5. számában egy, a Szövetségünket bemutató írás Vizsy Ferenc tollából, amelyet az alábbiakban teljes terjedelmében közlünk.

Elidegenedett világban élünk, jelentjük ki szánakozva önmagunkon, mert egyre-másra bomlanak fel társadalmunk kisebb és nagyobb közösségei, sérülnek vagy szűnnek meg emberi kapcsolatok, magányosodunk el. Szerencsére van olyan pont, ahol ez másképpen működik, ilyen az óvári gazdászok közössége, szövetsége. Az elnök lelkes bevezetője, "a dicső múlt" anekdotái, a két elnöki ciklust felölelő tervek ismertetése után önkéntelenül jegyzem meg:

– Kár, hogy nem vagyok én is óvári gazdász.

– Azért pártoló tag még lehetsz – nevet Fazekas Imre, a szövetség élén Dr. Nagy Frigyes professzort 2012 decemberében váltó jánossomorjai vállalkozó.

– A legtöbb közösségben van egy mindenes elnök és vagy két aktivista...

– Ez nálunk egyáltalán nem így van. Több mint 300 tagunk van szerte az országban. Közülünk többen más országban találták meg boldogulásukat, és szereztek nevet önmaguknak, Alma Materünknek, Mosonmagyaróvárnak. Ha feladat van, ha tenni kell valamit, pár telefon, s rövid időn belül 30-40 embert tudunk mozgósítani.

– Mivel lehet így lelkesíteni a volt hallgatókat?

– Az Óvári Gazdászok Szövetségének feladata a hagyományőrzés, egyetemünk támogatása, a kari célok megvalósításának segítése, közösségépítés, az emberi kapcsolatok kialakítása és fejlesztése – mindez jövőorientált szemlélettel.

– És mindezeket miért?

–Miért?! Mertkaptunk valamit ettől az "Akadémiától". A szakmánkat, a gondolkodásmódunkat, értékeket, élményeket és érzéseket. Van mit visszafizetnünk. Egyébként az óvári gazdászok olyanok, mint egy nagy család tagjai. Bárhova veti őket a sors, ide mindig visszatérhetnek, itt mindig tárt karokkal várjuk őket.

– Nosztalgiából...

– Nosztalgiából és azért, mert, innen indultak, ide kötődnek. Visszatérnek a társaikhoz, az egyetemhez, a városhoz.

– A várost említed. Nem lehetne meghatározóbb szerepe az egyetemnek?

– De lehetne, és lesz is! Kiemelt feladatunk, hogy a korábbinál jobban és tudatosabban erősítsük az egyetemnek és a hallgatóságnak a várossal, a civilszervezetekkel, a lakossággal való kapcsolatát. Emellett azonban vannak olyan dolgok, amelyeket tudomásul kell vennünk: megszűnt az osztatlan öt éves képzés, kevesebb időt töltenek el a diákok intézményünkben, városunkban. A szakok sokasodtak, a hallgatók száma megemelkedett – ezáltal csorbát szenvedett a családias miliő –, azonban még így is eltörpül az egyetemisták létszáma a 35.000 lelket számláló városi lakossághoz viszonyítva – mondja az 1987-ben végzett elnök.

– Maholnap kétszáz éves az óvári gazdászképzés.

– Valóban, 2018-ban lesz 200 éves az Akadémia. A Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar jogelődjét, a Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magántanintézetet 1818. október 25-én alapította Albert Kázmér herceg és denglázi Wittmann Antal lovag, hogy a hercegi birtokok részére képezzenek itt szakembereket. 1850-től császári fennhatóság alá került az iskola, és ekkor már latin helyett német, 1869-től pedig magyar lett az oktatás nyelve. A kiegyezés körüli időszakban egész Közép-Európa részére képeztek itt gazdászokat – avat be a részletekbe Németh Attila, a szövetség 2006-ban diplomázott titkára. – 1874-ben akadémiai rangra emelték, és a következő évtizedekben gomba módra szaporodó kutatóintézetek révén Magyaróvár a hazai mezőgazdasági tudományos kutatás fellegvárává vált.

– Mivel készültök majd erre a szép évfordulóra?

– Majd? Már most nagy ütemben folynak az előkészületek. Elektronikus formában feldolgozzuk az Alma Materünk két évszázados történetét. Most éppen a korábbi évfolyamok arcképcsarnokának digitalizálását fejeztük be. Fantasztikus, hogy még az első, 1818/19-es tanév hallgatóiról is őrzünk fotográfiákat. És gépre kerülnek más dokumentumok is. Egyszerre gyűjtünk, rendszerezünk és szkennelünk. Persze van, amit nem lehet ilyen módon archiválni. Itt van mindjárt a Múzeumban ez a kőlapos asztal, ami mellett ülünk, és amely az egykori Központi Kávéházból származik. Sok száz hallgató idekarcolt neve egészíti ki a hivatalos iratokban, vagy csak szájhagyomány útján őrzött emlékeket.

– Nézem a szürke, középen meghasadt követ, benne a nem száz, de ezer nevet bekarcolva, vésve: Unghy, Hatfaludy, Lehoczky, Kosina, Heincz, Kalocsai, Simon Éva, Udvardy, Grábner Erna, Ruttkay...

– Megtalálod köztük Rubinek Gyula nevét is, aki az 1920-as évek elején földművelésügyi miniszter volt. Volt olyan időszak, amikor több mint 70 felsőházi tag került ki az óvári gazdászok közül – veszi át a szót újra az elnök. – De ma sem szégyenkezhetünk, hiszen három országgyűlési képviselő is itt végzett, sőt Dr. Nagy István személyében államtitkárt is adunk az országnak.

– Kétszáz éves egyetem, kétszáz éves gazdász szövetség?

– Annyira azért nem vagyunk öregek. 1968 óta működött az óvári mezőgazdasági szakemberek klubja, és emellett jött létre 2003-ban a gazdász szövetség. A két szervezet 2008-ban úgy fuzionált, hogy az egyesített formáció 1968-tól eredezteti önmagát. Tisztelettel adózunk régebbi vezetőinknek: Dr. Hajdu Frigyesnek, Dr. Kuroli Gézának, Dr. Iváncsics Jánosnak, Dr. Tenk Antalnak, Dr. Schmidt Rezsőnek, Dr. Nagy Frigyesnek, aki szintén miniszteri posztot is betöltött.

– Mi az, ami a szervezet igencsak mozgalmasnak tűnő belső életéből kiszűrődik?

– A mosonmagyaróváriak előtt nem lehet ismeretlen a minden év januárjában megrendezett Gazdászbál. Az idén tartott 41. eseményen nem kevesebb, mint háromszáz vendéget köszönthettünk. Aztán hamarosan itt a Gazdászmajális. De szervezünk könyvbemutatókat, lehetőséget biztosítunk szakmai bemutatkozásokra, prezentációkra is, ahová megkötöttség nélkül várjuk az érdeklődőket is. Ezer szállal kötődünk egyetemünkhöz, így a mi munkánk egy része szorosan kapcsolódik az intézményi programokhoz, az itteni eseményekhez. Miért jók ezek a találkozók? Nem csak érzelmi feltöltődést jelentenek, de megannyi racionális érv is szól ezek megtartása és fejlesztése mellett. Többek között nem egyszer előfordul, hogy a fehér asztal mellett régi évfolyamtársak, egykori cimborák között üzletek köttetnek, vagy éppen munkahelyet talál egy frissdiplomás társunk.

Hallgatom az elnököt és a titkárt, nézem a vitrinbe szorított gazdászemlékeket, mutogatják a színes honlapot, és szinte észrevétlenül magával ragad lelkesedésük. Elkötelezettségük, tenni akarásuk valóban tiszteletre méltó.

– Ez a gazdász viselkedési forma! – magyarázza Fazekas Imre, a Szemes Művek tulajdonos-vezetője. – Mindannyian ilyenek vagyunk, csak némi vérmérsékletbeli különbség van közöttünk.

Órákat, napokat, heteket, hónapokat lehetne itt eltölteni az emlékek lapozgatásával, az anekdoták, legendák hallgatásával, a gazdászlét sajátosságainak feltérképezésével. Időközben új embereket ismerek meg. Van, akit csak úgy névről, másokkal személyesen is találkozom. Az egyik ezt segíti, a másik azt csinálja, a harmadik emennek a felelőse, a negyedik amazt szervezi. A legaktívabbak között említik: Bérci Balázs, Domiczi Endre, Hegyi Judit, Kalmár Sándor, Kósa Lajos, Kulcsár Róbert, Lakatos Erika, Markovszky György, Nagy Frigyes, Preiner József, Tenk Antal és Vér András nevét – és a sort még hosszasan lehetne folytatni –, akikben "csak" annyi a közös, hogy gazdászok... bocsánat... ÓVÁRI GAZDÁSZOK. Igen, így csupa nagybetűvel. Ők alkotják az óvári gazdászok hagyományőrző, értékhordozó, értékmentő közösségét. Vivát Óvári Gazdászok! Vivát Mosonmagyaróvár!

Vizsy Ferenc