Könyvbemutató a „nemzet agrármérnökéről” Mosonmagyaróváron

2014. szeptember 12-én az NYME MÉK Dékáni Tanácstermébe került megrendezésre „Izinger Pál életútja” című könyv bemutatója, melyet számos neves személyiség is megtisztelt jelenlétével, ezzel adózva a méltán híres Izinger Pál emléke előtt.

A Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Gazdaságtudományi Intézete, valamint az Óvári Gazdászok Szövetsége által rendezett könyvbemutató nagy sikerrel zárult. Egyetemünk díszdoktora, Csete László által kezdeményezett rendezvényen nagy számban vettek részt érdeklődők, közülük is kiemelve az Izinger család képviselőit – Izinger Pál lányát, aki a könyv szerkesztője is egyben, valamint fiát, és két unokáját –, és két nyugalmazott agrárminiszterünket. A rendezvény szervezői nevében Hegyi Judit intézetigazgató asszony köszöntötte a vendégeket, majd a Kar dékánja, Schmidt Rezső üdvözölte a jelenlévőket. Hegyi Judit felvezetője után Romány Pál történész professzor, volt mezőgazdasági és élelmiszerügyi miniszter tartott rövid könyvismertetőt, egyben méltatta Izinger Pál szakmai tevékenységét. Ezt követően Izinger Anna, mint a könyv szerkesztője kért szót, és arról mesélt, milyen indíttatások vezérelték a könyv elkészítésében. A beszédet követően Fazekas Imre, az Óvári Gazdászok Szövetségének elnöke köszöntötte a könyv szerkesztőjét, majd egy jó hangulatú kerekasztal beszélgetést, Izinger Pálra való emlékezést követően a rendezvény kis fogadással zárult. A rendezvényen Nagy Frigyes nyugalmazott földművelésügyi miniszter vállalta a moderátor szerepet.

(Fotó: Fazekas Imre)

De ki is volt Izinger Pál és miről is szól a fent említett könyv? Álljon itt egy rövid összegzés a neves agrármérnök életéről és munkásságáról, ezzel is kedvet csinálva a könyv elolvasásához.

Izinger Pál (1913-2007)

A Romány Pál egykori mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által a nemzet agrármérnökeként aposztrofált Izinger Pál 1913. szeptember 28. született Tápiószentmártonban. A pálya iránti vonzalmat és a szakma tiszteletét a szülői házban, az apai tekintély tiszteletével együtt szívta magába.

A reálgimnáziumi érettségit követően tanulmányait - Édesapjához hasonlóan - Magyaróvárott folytatta. Az 1931 és 1935 közötti óvári korszak meghatározó volt életében, visszaemlékezése szerint: „Néhány hónap után teljesen tudatában voltam, hogy az óvári gazdász éveimnél szebb életem nem lesz soha. Ezt ma is így látom.” A tanulmányok mellett a társasági és a sportélet is fontos szerepet játszottak akadémiai évei során. Kitűnő atlétaként a MOGAAC fennállása óta a legtöbb győzelmet ő szerezte az Alma Mater számára. A sikerek magánéletében sem maradtak el, megfogalmazása szerint „Magyaróváron nem csak a sportba szerettem bele, hanem a feleségembe is”, akinek édesapja az akkori Monarchia legnagyobb hadiüzemének, a magyaróvári lőporgyárnak volt a műszaki vezetője.

Oklevelének megszerzését követően egy évig Ausztriában egy cukorgyári bérgazdaságban volt gyakornok, majd 1936-től a hortobágyi Semsey uradalomban dolgozott.

Katonai szolgálatának letöltése után hét éven át intézőként dolgozott a Károlyi uradalomban. Nem volt még 30 éves, amikor az uradalom tulajdonosa, gróf Károly Gyula közölte vele, hogy a háború után őt kívánja kinevezni a birtok élére. Ezzel valószínűleg az ország legfiatalabb jószágkormányzója lett volna. Érdekesség, hogy így is az lett: ugyan nem egy grófi birtokon, hanem már Mezőhegyesen.

A háború után az új rendszernek nagy szüksége volt tapasztalt szakemberekre. Ennek köszönhetően Izinger Pál 1945-1948 között irányította a Mezőhegyesi Ménesbirtokot, amely egykoron Európa egyik legkorszerűbb nagybirtoka volt.

Az országos irányításba 1954-ben helyezték át, az Állami Gazdaságok Minisztériumának, illetve Főigazgatóságának vezető tisztségét töltött be. 1964-74 között az állami gazdaságok központjának főosztályvezetőjeként, majd 1974-1976 között Bábolnán az Iparszerű Kukorica Rendszer (IKR) elnökeként dolgozott.

A 60-as évek elejétől munkássága korszakalkotónak nevezhető, szervezője és létrehozója volt a modern állami gazdaságoknak. Így – többek között – jól cseng ma vissza Mezőhegyes, Bábolna vagy a Lajta-Hanság neve. Ekkor alakult ki a korábbi szétszórtabb állapotból az a bizonyos struktúra, melynek legjobbjai a magyar mezőgazdaság – nemzetközi összehasonlításban is – kiemelkedően sikeres időszakának letéteményeseiként az agrárágazat zászlóshajói voltak. Életműve alapján nem túlzás az állítani róla, hogy Magyarország XX. századának méltán legismertebb agrármérnöke volt, aki „egymillió holdon” gazdálkodott – utalva az Állami Gazdaságok hatalmas összméretére.

Az 1975-ben átvett Eötvös Lóránt-díj után 1994-ben életútjának elismeréseként Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést kapott. A magyaróvári Alma Mater halála előtt két évvel, 2005-ben adományozott számára rubin díszoklevelet. Hamvait szűk családi körben, 2007. július 31-én Székesfehérvárott helyezték örök nyugalomra. Emlékét az Alma Mater és az Óvári Gazdászok nagy családja méltó módon ápolja.

A kötet megvásárolható az Óvári Gazdászok Szövetségénél a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen!

Dr. Hegyi Judit és Németh Attila