Az állatok etetése és itatása
Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt
Az állatokkal etetett táplálékokat összefoglaló néven takarmányoknak nevezzük.
A takarmányok csoportosítása:
- Zöldtakarmányok: Nagy tömeget adó, viszonylag olcsó, legtermészetszerűbb takarmányok. Az állatok szívesen fogyasztják őket, könnyen emészthetők. Fontos, hogy takarmányváltáskor fokozatosan szoktassuk őket a zöldtakarmány fogyasztásához, amely legeltetve vagy kaszálva etethető.
A legelők növénytársulása a gyep, amely általában pázsitfűfélékkel és pillangósnövényekkel tartósan benőtt terület.
Zöldtakarmányok fajtái és a velük takarmányozható állatfajok:
- Silókukorica (szarvasmarha, ló)
- Pillangósvirágúak: lucerna, vörös here, csillagfürt (szarvasmarha, ló, juh, sertés
- Zöldtakarmány-keverékek: Őszi: rozsos káposztarepce, rozsos bükköny (szarvasmarha, ló). Tavaszi: zabos bükköny, zabos borsó (szarvasmarha, ló)
- Leveles zöldtakarmányok: káposztarepce, takarmánykáposzta (szarvasmarha, juh)
- Gyökér- és gumós takarmányok: Terimés takarmányok, mivel táplálóanyag-tartalmuk általában alacsony, víztartalmuk magas. Étrendi hatásuk kedvező, azonban nagy mennyiségben adagolva hashajtó hatásúak lehetnek!
Fajtáik és a velük takarmányozható állatfajok:
- Gyökértakarmányok: takarmányrépa (szarvasmarha, ló, juh, sertés)
- Gumós takarmányok: burgonya (szarvasmarha, ló, sertés)
- Erjesztett (silózott) takarmányok: A téli időszakban tartósított zöldtakarmánnyal etethetjük a kérődző állatokat (szarvasmarha, juh) és lovakat. A friss állapotban silózott zöldtakarmányt szilázsnak hívjuk. A jó minőségű szilázs illata kellemesen savanykás, színe zöldessárga. A fonnyasztást követően tartósított takarmány a szenázs.
- Szénák, szénalisztek: Széna a zöldtakarmány szárításával készül. Megkülönböztetünk réti és szántóföldi szénát. Főleg pillangós takarmányokból szárítást követően, darálással növényi liszt készíthető, amelyet elsősorban a sertés- és baromfitakarmányozásban használnak fel.
- Gabonamagvak: Általános jellemzőjük: szénhidrátban gazdagok, fehérjében szegények, zsírtartalmuk alacsony vagy közepes (búza, árpa, rozs, zab, stb.).
- Hüvelyes magvak: Magas fehérjetartalom mellett jelentős energiaforrás az állatok számára. Nagy mennyiségben nem ajánlott a takarmányozásban való alkalmazásuk puffasztó hatásuk miatt (szójabab, borsó csillagfürt, lóbab, stb.).
- Olajos magvak: Olajtartalmuk magas, ezért energiaszolgáltató takarmányok. Kedvező étrendi hatásúak, könyen emészthetők (pl. napraforgó).
- Melléktermékek: A melléktermékeket keletkezésük szerint az alábbi csoportokba lehet sorolni.
- növényi eredetű melléktermékek: szalma, kukoricaszár, leveles répafej
- állati eredetű melléktermékek: tej-hús-halipari melléktermékek
- ipari eredetű melléktermékek: malomipari (korpa, takarmányliszt), olajipari (extrahált dara, pogácsa), cukoripari (száraz és nedves répaszelet, melasz), egyéb ipari melléktermékek (szeszgyártásból, konzervgyártásból származnak)
- Ipari abrakkeverékek: A táp, vagy más néven takarmány önmagában etethető, teljes értékű, melyet az adott faj, fajta, hasznosítás, ivar szükségleteinek megfelelően állítanak össze. A koncentrátum magas fehérjetartalmú takarmány összetevőből, ásványi-més vitaminkiegészítésből áll. A premix ásványi anyagot és/vagy vitamint tartalmaz. A premix és koncentrátum önmagában nem etethetők, felhasználásukkor abrakhoz keverjük. A táp fizikai megjelenését illetően lehet: lisztes, szemcsézett, vagy granulált.
A takarmányok tartósítása, tárolása: A növényi eredetű takarmányok egy részét betakarítást követően tartósítani kell, hogy táplálóanyag-tartalmuk minél kevésbé változzon. Tartósítási eljárások:
- Erjesztés: szerves savak tartósítják a takarmányt (pl. silózás)
- Szárítás: a takarmányok víztartalmát csökkentik, mivel alacsonyabb víztartalomnál a mikróbák tevékenysége kevésbé aktív (pl. szénakészítés)
- Kémiai út: a tartósítás kémiai anyagok hozzáadásával történik (pl. kémiai tartósítószer hozzáadása gabonához, nedves melléktermékekhez)
- Erjesztés: A tartósítás folyamán a szénhidrátokból a tejsavbaktériumok által termelt tejsav konzerválja a takarmányt. Ehhez a baktériumok működésének kedvező feltételeket kell biztosítani: oxigénmentes környezet (alapos tömörítéssel kell kiszorítani a levegőt), megfelelő hőmérséklet (hidegerjesztőknek: 15-25°C, melegerjesztőknek: 40-50°C). Könnyen erjeszthető takarmányok: silókukorica, cukorcirok, kukorica-, napraforgócsalamádé. Technológiája:
- Takarmánynövény levágása, aprítása, szecskázása 1-3 cm hosszúságúra szecskázógéppel
- Tömörítés szállítójárművel, munkagéppel minél rövidebb időtartam alatt
- Siló lezárása: fóliával, földdel, szalmabálával
Silótípusok: gödörsiló, dombsiló, falközi siló, három oldalról zárt siló.
- Szárítás: A takarmánynövények víztartalmának csökkentésével növelni lehet az eltarthatóságukat. A szárítás két formája: természetes és mesterséges.
Természetes szárítás a renden szárítás (zöldtakarmányok kaszálás után), és az állványon szárítás (csöves kukorica szárítása góréban).
Mesterséges módon lehetséges szárítási módszerek: hideg levegős meleg levegős-, vagy forró levegős szárítás.
- Takarmányok tárolása:
- Szemes takarmány tárolása: magtárban ömlesztve és zsákos formában.
- Gyökér-és gumós takarmányok tárolása: prizmában, veremben.
- Széna tárolása: pajtában, fedett tárolótérben, kazalban.
A tárolás akkor jó, ha a takarmány-tárolás alatt minimális mennyiségű a tápanyag-veszteség.
Takarmányok keverése: Teljes értékű takarmány készíthető gazdasági abrakkeverék és takarmánykiegészítő összekeverésével. A takarmányok összeállítását receptúra alapján végezzük. A takarmány keverése akkor jó, ha a takarmányalkotók egyenletes eloszlásban találhatók a keverékben. A premix, a koncentrátum abrakba keverése a következő módon történhet:
- kiméréssel a recept alapján
- összekeverés: kimért anyag 5-10 kg abrakkal
- elegyítéssel: keverék az abrak többi részével.
Takarmányok előkészítése:
- A széna, a zöldtakarmány, a gabona előkészítés nélkül is adható az állatoknak. A rágási munkát megkönnyíti a szecskázás, az elvénült növényt így szívesebben elfogyasztja az állat.
- Felszeletelve etetjük a gyökér-és gumós takarmányokat, mivel jobban keverhető abrakkal és nem okoz nyelőcsőeltömődést.
- A szemes takarmányokat darálással, őrléssel, valamint áztatással készítjük elő.
Az etethető takarmányok és kiadagolásuk: A takarmányozás történhet egyedileg vagy csoportosan. Egyedileg azokat az állatokat etetjük, amelyeknek speciális igényei vannak. A csoportkialakítás a termelés, a testtömeg, ivar, kor szerint történik.
Itatás: Az állati szervezet jelentős mennyiségű vizet tartalmaz, ezért annak napi, rendszeres pótlása kiemelt jelentőségű feladat az állattartásban. A napi vízszükségletet befolyásolja az állat kora, termelése, egészségi állapota, a környezet hőmérséklete, illetve a takarmány összetétele is.
Az állat vízhez az ivóvízen és takarmányon keresztül jut. Az állatoknak biztosítani kell, hogy korlátlanul juthassanak vízhez. Fontos figyelni a víz minőségét, valamint ügyelni kell az itatóberendezések rendszeres tisztítására is.
Az itatók lehetnek kézi feltöltésű itatók (itatóedények, vályúk) és vízhálózatra kapcsolt itatóberendezések (automata önitatók).
TÁMOP-3.3.17-15/1-2015-0003
Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt
