Fazekas Imre (1961-2025)
Felfoghatatlan veszteség érte az Alma Matert és közösségünket, elhunyt Fazekas Imre, a Szemes Művek Kft. ügyvezetője, címzetes egyetemi docens, az Óvári Gazdászok Szövetsége örökös tiszteletbeli elnöke. Gyászjelentését a búcsúztatásával kapcsolatos információkkal, valamint pályatársának, Dr. Schmidt Rezső professor emeritus úrnak - karunk egykori dékánja és szerveztünk jogelődjének elnöke - megemlékező sorait az alábbiakban közöljük.
Emlékezés Fazekas Imre óvári gazdászra
(Mosonmagyaróvár, 1961. november 8. – Győr, 2025. április 15.)
Nekrológ
Ismét gyászol az Alma Mater, az Óvári Kar, az óvári gazdászok közössége.
Elhunyt Fazekas Imre, óvári gazdász, közösségünk meghatározó egyénisége. Ha most megkérdezhetném, úgy érzem, hogy ő is azt választaná, hogy számos tisztsége és identitása közül, ezt emeljem ki, hiszen óvári gazdász mivolta, a fő rendező elv volt az életében, amelyből szinte minden más levezethető volt.
Nehezen indul az írás, nehéz megszólalni a nekrológ írójának. Nagy a veszteség, erősek az érzelmek, nagy a feladat, hogy méltóképpen emlékezzünk Imrére. Egy fájdalmasan rövid időbe beleszorított hihetetlenül gazdag és sokrétű életút főbb mérföldköveit kell felidézni.
Ismeretségünk hosszú időre nyúlik vissza. Abban a szerencsében volt részem, hogy fiatal oktatóként csoportfelelős tanár lehettem annál az évfolyamnál, amelyre Imre járt. Dr. Krász Ádám tanár úr, mint évfolyamfelelős irányítása mellett igyekeztünk terelgetni ennek a fiatal, energikus és sokszor szertelen csapatnak a kezdő lépéseit, majd későbbi útját az egyetemi tanulmányok világában.
Imre már korán kitűnt aktivitásával, határozottságával, tettrekészségével. Nagyszerű közösségi ember volt, aki hamar a társaság motorjává és központi egyéniségévé vált.
Kiváló alapokkal jött, mindig büszke volt szeretett középiskolájára a győri Révai Miklós Gimnáziumra.
Jó tanuló volt, akin már kezdettől fogva látni lehetett az érdeklődést és a szakma szeretetét, amit későbbi életpályája minden tekintetben igazolt. Ugyanakkor a tanulás mellett érdekelték és vonzották a gazdászhagyományok, a diákélet szabadsága és lehetőségei, és ha úgy adódott, egy kis bohémság sem volt idegen tőle. Sokan emlékszünk még az 1984-es diáknapokra, amikoris egy fergeteges kampány után diákdékánná választották.
Későbbi pályájának meghatározó élményeként említette azt a szakmai gyakorlatot, amelyet még hallgatóként töltött a jónevű jánossomorjai Kossuth TSz-ben. Úgy látszik, ott is elégedettek lehettek vele, mert 1987-ben, agrármérnöki diplomájának megszerzése után, friss diplomásként és ifjú házasként itt kezdte meg szakmai pályafutását és itt tette meg első lépéseit a nagybetűs életben. Az első időszakban állattenyésztő volt Várbalogon és Albertkázmérpusztán. Még nem volt 30 éves, amikor kinevezték kerületvezetőnek, ahol a teljes vertikummal foglalkoznia kellett. Hozzá tartozott az állattenyésztés, a növénytermesztés, a takarmánykeverékgyártás, az értékesítés.
Életpályáját minden bizonnyal nagymértékben befolyásolta, hogy nem sokkal szakmai tevékenységének megkezdése után jött a rendszerváltás, ami a mezőgazdaság működését is fenekestől felforgatta, jó és rossz dolgokat egyaránt hozva magával.
Ez vezetett oda, hogy 1994-ben megalakította a „Szemes Művek” Kft-t, ami 8500 hektáron integrálta a növénytermelést és a termények értékesítését. Ennek 16 éven át volt a többségi tulajdonosa és ügyvezető igazgatója, 2001 óta pedig a Mosonmagyaróvári Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karnak, illetve jogutódjának a mintagazdasága. A gazdálkodás mellett szerepet vállaltak különféle fajtakísérletekben és rendszeresen fogadtak és fogadnak ma is a Karról érkező hallgatókat gyakorlatra. 2017-ben bekapcsolódtak az úgynevezett „duális képzésbe”, aminek keretében több hallgató náluk tölti a gyakorlati idejét. A gazdaságban végzett gyakorlati képzés mellett 2015-től címzetes egyetemi docensként a Karon is oktatott.
Az évek folyamán fokozatosan szűkítette a tevékenységi kört, és ahogy egy interjúban fogalmazott: „ma már csak 700 hektáron termelünk és 6 ezer tojótyúkot tartunk.”
Szakmai-közéleti tevékenysége részeként számos alkalommal emelte fel szavát, és hívta fel a figyelmet a határmenti régióban sok problémát okozó privatizációs, földvásárlási és földhasználati anomáliákra.
A szakmai tevékenység mellett a társadalmi szerep- és felelősségvállalás szintén fontos helyet foglalt el életében. Három cikluson keresztül volt tagja Jánossomorja képviselőtestületének, volt sportköri elnök, a Győr-Moson-Sopron Megyei Vadászkamara vezetőségi tagja, valamint a Mosonmagyaróvári Vizitársulat elnöke, illetve a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara küldöttje.
Óvári gazdászként az Alma Materhez fűződő kapcsolatának egyik - talán legfontosabb - szegmense a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Szakemberek Klubjában és a jogutód Óvári Gazdászok Szövetségében vállalt szerepe. A jogelőd szervezet tevékenységének már kezdő agronómus korában is részese volt, majd a későbbiekben annak vezetőségi tagjává vált. Az Óvári Gazdászok Szövetségében kezdetben elnökségi tagként működött, majd a szervezet közgyűlése 2012-ben egyhangúan választotta meg elnökének, mely pozícióban 2020-ig tevékenykedett eredményesen. Elnöksége alatt sikeresen zajlott le az intézmény bicentenáriumi ünnepségsorozata, valamint a győri Széchenyi István Egyetemhez történő integrációja, melyek előmozdításában és véghezvitelében oroszlánrészt vállalt. Az Óvári Gazdászok Szövetségének, mint szervezetnek és saját karizmájának teljes súlyával állt ki a Kar érdekeiért. Az óvári gazdász hagyományok igaz őrzőjeként és továbbfejlesztőjeként, a kar múltjának ápolása, a jelen lehetőségeinek kiaknázása és a jövő fejlesztéseinek megalapozása terén kifejtett széleskörű tevékenységével bizonyította igaz ragaszkodását az ősi Alma Mater iránt.
A Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kara és az Óvári Gazdászok Szövetsége Egyesület érdemei elismeréseként 2018-ban Wittmann Antal, 2019-ben Albert Kázmér Díjjal tüntette ki. Kiemelkedő tevékenysége méltánylásaként az Alumni szervezet 2021-ben örökös tiszteletbeli elnökévé választotta, illetve az Egyetem Bicentenáriumi emlékérmet és Széchenyi István Egyetem emlékérmet adományozott számára.
A gyökerek meghatározzák egy ember életét. Három vagy négy településhez biztosan kötődött Imre. Az első Lipót, a szülőfalu, amely elmondása szerint, a döntő élményt adta - ifjúkori barátjának édesapja révén -, ahhoz, hogy a mezőgazdasági pályát válassza. Szülőfalujába egész életében rendszeresen visszajárt és a családi köteléken kívül idekötötte még a „Vadludak” baráti társaság, melynek tagjait gyermek- és ifjúkori barátai alkották.
Győr és Mosonmagyaróvár a tanulmányok helyszínei, és végül Jánossomorja, ahol szakmai pályája kiteljesedett.
Annak ellenére, hogy Imre világot látott ember volt, ezek a meghatározó helyszínek beleférnek egy 50 km átmérőjű körbe.
Ez is azt mutatja, hogy nem kell feltétlenül a világ másik felén keresni a boldogulást, ha jól sáfárkodunk talentumainkkal, ez szülőföldünkön is sikerülhet.
A család kiemelten fontos volt életében. Tanulmányai végeztével feleségül vette Horváth Csilla földrajz-történelem szakos tanárnőt, aki egész életében hű társa maradt. Csilla a családon túl, szakmai munkájában is támogatta, és már hosszú ideje a cég gazdasági vezetőjeként tevékenykedik. Két lányuk született, akiket Imre mindig büszkén említett. Flórát, aki a Corvinus Egyetemen nemzetközi tudományokból diplomázott, majd politológiát tanult, és a „kis” Csillát, aki amellett, hogy pszichológus lett, a Mezőgazdasági mérnök szakot is elvégezte Óváron, folytatva így a családi hagyományokat.
Egy interjúban egyszer Imre a következőképpen fogalmazott: „Ha újra kezdhetném, megint csak agrármérnök lennék, és újra Csilla lenne a feleségem.”
Gyakran hallottam tőle a következő hasonlatot, amit ars poétikájának is tekintett: „Az élet olyan, mint a műkorcsolyaverseny. Van egy kötelező és egy szabadon választott kűr. Akkor nyersz, ha mindkettőben kiválóan teljesítesz. A munka, a család, az emberi kapcsolatok, a társadalmi konvenció szerint az elvárt kötelező gyakorlat. A hobbijaim, a Vadludak, a vadászat, a motorozás, a tréfás verseim jelentik az én szabad kűrömet. Akkor érzem jól magam, ha a kettő egyensúlyban van.”
Igen Imre, elmondhatjuk, hogy egyensúlyban volt! Három életre is elegendő dolgot tettél a számodra kiszabott rövid idő alatt. Köszönünk Neked mindent! Örökre beírtad magad az Óvári Gazdászok Aranykönyvébe. Amíg óvári gazdász lesz a Földön, az emléked élni fog.
Köszönjük, hogy velünk voltál! Nyugodj békében!
Mosonmagyaróvár, 2025. április 20.
Dr. Schmidt Rezső
Professor emeritus
Széchenyi István Egyetem
Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar