Elhunyt Dr. Lengyel Lajos (1937-2020)

Szomorú szívvel tudatjuk, hogy Alma Materünk korábbi egyetemi adjunktusa, a mezőtúri Mezőgazdasági Gépészüzemmérnöki Főiskolai Kar volt főigazgatója, 1960-ban végzett Óvári Gazdász, Dr. Lengyel Lajos tanár úr életének 83. évében elhunyt.

Lengyel Lajos 1937. augusztus 27-én született a Sopron megyei Szil községben. Apja Lengyel Lajos gazdálkodó, anyja Lengyel Matild varrónő volt, akit korán, 1951-ben elveszített. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában 1943 és 1951 között kitűnő eredménnyel fejezte be. A soproni Berzsenyi Dániel Gimnáziumban 1955-ben jeles érettségi vizsgát tett. Egy évig továbbtanulásának anyagi feltételeit létrehozandó gépállomáson dolgozott. Felsőfokú tanulmányait 1956-ban a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián kezdte, ahol 1960-ban jeles eredménnyel okleveles mezőgazdasági mérnöki diplomát szerzett. Ugyanebben az évben kötött házasságot Gangl Katalinnal. Középiskolai és egyetemi évei alatt igazolt, aktív sportoló volt labdarúgás, kézilabda, asztalitenisz sportágakban, emellett az Óvári Gazdász Néptáncegyüttes alapító tagja. 1960-ban a harmadik Országos Diákköri Konferencián Debrecenben első helyezést ért el.

Egyetemi tanulmányainak befejezése után, mint társadalmi ösztöndíjas a Komárom megyei Tarjáni Állami Gazdaságban kezdte gyakorlati munkáját. Itt néhány hónap után ágazatvezetői, később üzemegység-vezetői beosztásban dolgozott. 1962-ben öt hónapig a Tatai Járási Pártbizottság Mezőgazdasági Osztályának volt a munkatársa. Az Alma Mater, a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola hívására az Üzemtani Tanszék tanársegédi állását elfogadva, e beosztásban, később egyetemi adjunktusként és ösztöndíjas aspiránsként 1969-ig dolgozott. Tantárgyi- és nagyüzemi gyakorlatokat vezetett, később néhány témakörben előadásokat tartott. 1966 tavaszán a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen kitűnő minősítésű öntözőgazdálkodási szakmérnöki diplomát kapott. Az öntözéses cukorrépa-termesztés gazdaságosságának vizsgálata a Lajta Hansági Állami Gazdaságban és a mosoni Dózsa Tsz-ben című egyetemi doktori értekezését summa cum laude minősítéssel 1967-ben védte meg, majd 1968-ban ösztöndíjas aspiráns lett. Ezekben az években az öntözés technológiai, szervezési, gazdaságossági és jövedelmezőségi kérdéseivel kapcsolatban végzett kutatómunkát. Termelőszövetkezetek számára öntözési terveket készített, szaktanácsot adott. Többek között szülőfalujában is közreműködésével jött létre az öntözőfürt, amely napjainkban is működik. A témához való elkötelezettségét mutatja a doktori és később kandidátusi értekezéseinek témája is.

1968-ban a II. Tiszai (Kiskörei) Vízlépcső és Öntözőrendszerei mezőgazdasági, műszaki és közgazdasági megalapozását segítő MÉM Tiszavidék Mezőgazdaságfejlesztési Irodáját – a Minisztérium kihelyezett főosztályaként – Szolnok székhellyel létrehozták. Az e szakterületen szerzett képesítése és végzett munkája alapján 1969 márciusában a Közgazdasági Osztály osztályvezetőhelyettesi álláshelyére meghívást kapott, ahol egy év után 1970-től 1974-ig tartó időszakban osztályvezetőként tevékenykedett. A tervezői, gazdasági tanácsadói és vezetői munka mellett kapcsolata az oktatással sem szünetelt. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Vági Ferenc professzor úr által vezetett Agrárközgazdasági Tanszékén, az Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kar, illetve a Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasi Mezőgazdasági Főiskolai Kar Üzemtani Tanszékein meghívott előadó volt. Tapasztalatait 1970-1974 között, mint a FAO/UNDP Konzultatív Vegyes Bizottságának tagja és szakértője kiválóan hasznosította.  Az öntözéses takarmánytermelés hatása a szarvasmarhatartás jövedelmezőségére címmel írt kandidátusi értekezését 1973-ban sikeresen megvédte.

1974-ben meghívták az alig két éve működő Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Karára Mezőtúrra, ahol főiskolai tanárként, tanszékvezetőként a kar új Mezőgazdasági Tanszékének beindí­tásában vett részt. Kutatási igazgatóhelyettesként közreműködött a kari kutatómunka alapjainak lerakásában, szellemiségének kialakításában és megteremtésében. Oktatta a Mezőgazdasági ismeretek és a Mezőgazdasági üzemszervezési és vezetési ismeretek tantárgyakat, főiskolai jegyzeteket írt, több pályázat és megbízásos kutatás témafelelőse és koordinátora volt. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal kiváló szakmai kapcsolatot alakított ki. Elemző tanulmány készítésének szakmai irányítója és szerkesztője, továbbá több szakmai dokumentum vitájának aktív résztvevője volt. A felhasználói szférával való kapcsolatai révén a hallgatói üzemi gyakorlatok helyszíneinek száma és választéka is bővült.

Az 1970-es évek közepén az országban a gazdaságok működését és termelésfejlesztését segítő integráló, tanácsadó szervezetek, a termelési rendszerek jöttek létre. Közülük 1975-ig Szolnok megyében három kisebb, ágazati profilú működött. Ezek összevonásának indokoltságát felismerve a zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet gesztorságával, nem önálló jogi személyiségű gazdasági társaság, az AGROCOOP Állattenyésztési és Takarmánytermelési Rendszer (ATR) megalakult. 1977. nyarán ennek vezetésére kérték fel, amely feladatot 1990-ig igazgatói beosztásban ellátott, emellett 1982-től a szövetkezet elnökhelyetteseként is tevékenykedett. Az itt töltött tizenhárom év vezetői feladat­ellátásán túl a termelési rendszer taggazdaságairól, tudományos igényű termelési és ökonómiai szempontú vizsgálatokat végzett és irányított. Ezek eredmé­nyeit kiadványokban foglalták össze, amelyeket felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek is forrásként használták fel. Az ÁTR országos kiállításokat, bemutatókat, konferenciákat rendezett, ahol a szakterület új termelésfejlesztési eredményeit tették közkinccsé. Kiváló felkészültségű munkatársait tudományos munkára inspirálta. Együttmunkálkodásuk ideje alatt 1969 és 1974 között öt, 1978 és 1990 között pedig két fő egyetemi doktori címet szerzett. Szakmai és közéleti tevékenysége ekkor már szerteágazó volt. A Magyar Közgazdasági Társaság Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezetében 1970 óta az elnök­ség­ben végzett munkája mellett 1978-tól 1990-ig a Magyar Agrártudományi Egyesület Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezet elnöki teendőit is ellátta. Ebben az időszakban már a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága felkérésére opponensként, bizottsági tagként tevékenykedett, szakmai konferenciák, rendezvények gyakori előadója volt. A nyugati és keleti országokban tett tanulmányutak szakmai és szemléleti látásmódját gazdagították.

Ezekben az években a mezőtúri főiskolai kar sem nélkülözte munkáját, mert 1982 óta címzetes főiskolai tanárként oktatott, jegyzeteket lektorált, több TDK- és záródolgozat konzulense, a záróvizsga-bizottságok állandó tagja volt. Ez utóbbi is közrejátszhatott abban, hogy 1990-ben a mezőtúri főiskolai kar dolgozóinak meghívására, pályázat alapján a kari tanács által támogatottan a felsőoktatási intézménybe főigaz­gatónak visszatért. 1990-1991 között irányításával a mezőgazdasági gépészképzés közgazdasági irányultságának növelése érdekében a műsza­ki-gazdasági szakirány tantervét kidolgozták. Ennek bevezetése megmutatta, hogy a korszerűsítésre igény van, ezért újabb két éves előkészítő munka eredményeként 1993-ban sikerült az egy lábon álló gépész üzemmérnök szakmai profilt bővíteni, amikor életre hívták az agrármérnöki szakot. Az új szak tantervének, tantárgyi programjainak kialakításán túl mindkét szakon új szakirányokat vezettek be.  Működése alatt 1996-ban kezdeményezték és elkészítették a 2000-ben beindított harmadik, a tájgazdálkodási szak alapítási és indítási dokumentumait. Vezetésével vett részt az intézmény az eredményes próba-akkreditáción. Tantárgyfelelősként, az 1990-es évek elején a Mikro- és makroökonómia tantárgy elméleti és gyakorlati oktatásának programját is kidolgozta. Időigényes intézményi és tanszékvezetői munkája mellett (1994-1997 között a Mezőgazdasági Tanszéket is vezette) ezekben az években kutatómunkájában csak a szinten tartásra törekedhetett. Vezetői tevékenységének köszönhetően az egyre növekvő hallgatói létszám kollégiumi elhelyezése, új létesítményekkel, férőhelyekkel kedvezőbbé vált. Elévülhetetlen szerepe volt a tangazdaság területének és infrastruktúrájának megszerzésében és az oktatási tevékenységbe történő bevonásában, a gazdálkodási szerkezetének kialakításában. A két vezetői ciklus lejártával még nagyobb energiát tudott szakmai munkájára fordítani. Oktatási, kutatási eredményeit összefoglalva 1997-ben közgazdaságtan tudományágban a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen habilitált, 1998-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. Alapító és haláláig aktív tagja a Debreceni Egyetem doktori iskolájának és az MTA köztestületének. Előadója hazai és külföldi szakmai konferenciáknak, tagja PhD és habilitációs szakértői bizottságoknak, társszerzője és lektora több, az agrárfelsőoktatásban használatos egyetemi és főiskolai tankönyvnek.

Az elmúlt évtizedekben három szakfolyóirat: Állattenyésztés és Takarmányozás, Tessedik Sámuel Főiskola - Tudományos Közlemények, ECONOMICA szerkesztőbizottságainak tagja.

A mezőtúri karnak a Szolnoki Főiskolához történő integrációját követően 2006-tól a Gazdasági Tanács és a Tudományos Tanács tagja. 2007-től a Főiskola első professor emeritusa, haláláig az intézmény által tartott tudományos konferenciákon, a Debreceni Akadémiai Bizottság Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezetének rendezvényein tagként, előadóként részt vett. Oktató-nevelő munkájával, tudományos és publikációs, iskolateremtő tevékenységével, kiváló kapcsolatteremtő és –tartó képességével professor emeritusként is jól szolgálta a Kar célkitűzéseinek megvalósítását.

Eredményes munkáját számos kitüntetéssel ismerték el:

Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója 1966, 1972

Munka Érdemrend Ezüst fokozata 1980

Nyisztor György-emlékérem1983

Kiváló Munkáért (MÉM) 1986;

MTESZ Megyei Emlékérem 1988

Magyar Felsőoktatásért Emlékérem 1993

Magyar Közgazdasági Társaság Széchenyi-emlékérem 1995

Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért Díj 1995

Pro Facultate Kitüntetés 1997

Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje – polgári tagozat 1997

Jász-Nagykun-Szolnok megyei területi Prima-díj (tudomány kategória) 2005

Életfa Emlékérem bronz fokozata 2007

A Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karán 2010-ben vette át arany díszoklevelét. Az idei Tanévnyitó Ünnepi Kari Tanácsülésen fentről figyeli, ahogy az évfolyamtársai gyémánt díszoklevél kitüntetésben részesülnek.

2020. július 21-én bekövetkezett váratlan halálával egy kiváló embert veszített az Óvári Gazdászok közössége.

Búcsúztatására – szeretett feleségével együtt– 2020. augusztus 25-én 14 órakor az óvári temetőben kerül sor.

Tanítványai és tisztelői emlékét örökre megőrzik!

 

 


 

 Dr. Lengyel Lajos