Gyümölcstermő növények
Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt
Alma: Az alma hazánkban a legnagyobb területen és mennyiségben termesztett gyümölcs. Táplálkozásra több mint 5000 éve használják. Érési idejük alapján nyári, és téli almafajtákat különböztetünk meg. Az alma nagyon egészséges gyümölcs. „Minden nap egy alma – az egészség oltalma” – mondják. Ezért különösen sok almát kell enni a gyerekeknek. Az almát leggyakrabban nyersen fogyasztjuk. Az alma felhasználása széles körű. Kiválóan alkalmas gyümölcslé, bor és pálinka készítésére. A tartósítóipar aszalt gyümölcsöt, befőttet, pürét, dzsemet készít belőle. Az éretlen, hullott gyümölcsből almaecetet állítanak elő. Az almafa közepes vagy nagy termetű gyümölcsfa. Kérgének színe szürkésbarna. Koronája terebélyes. Levelei sötétzöldek, tojásdad alakúak, alsó oldaluk gyakran molyhos. Ha virágba borul, fehér vagy rózsaszínű szirmokban pompázik. Az alma termése gömbölyded, két végén bemélyedés található. A felső mélyedésből ered a rövid kocsány, ezzel csüng a fán. A másik mélyedés öt apró, elszáradt csészelevelet rejt. Az alma viaszos héja a jóízű gyümölcshúst veszi körül. Ezen belül öt hártyás rekeszben ülnek a magvak. Az ilyen termést nevezzük almatermésnek. Egy átlagos ember 65 db almát eszik meg évente. A valaha szedett legnagyobb alma súlya 1 kg 40dkg volt. Az almát már kr.e. 6500 évvel is fogyasztották. Kínában az alma szót ping –nek ejtik, ami egyben békét is jelent. Az alma 25% -a levegő, ezért lebegnek a vízben. A hagyományos karácsonyi szokások szerint a családtagok az ünnepi asztalnál annyifelé szeletelték az almát, ahányan voltak, és mindannyian elfogyasztották a nekik szánt szeleteket – ezzel erősítették a családi összetartást és megteremtették az ünnep békéjét.
Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=vW8p0NBTVl4
Birs: Az almafélékkel rokon, a köznyelvben birsalma, vagy birskörte, birskörtvély, büdösalma néven ismeretes leginkább. Az eurázsiai kontinensen őshonos. A birs fája négy-hat méter magasra nő, májusban és júniusban virágzik. Kiskertek dísze lehet sötétzöld leveleivel, rózsaszín-fehér virágaival, érdekes alakzatokba ágazó törzsével, ősszel pedig az élénksárga terméseivel. Alakja szerint kétféle, alma és körte alakú birset ismerünk. Magyarországon a berecki és a konstantinápolyi birsfajtákat termesztik. A szénhidráttartalma megegyezik az almáéval vagy a körtéével, C-vitamin tartalma meghaladja a 10 mg-ot száz grammonként. Gyümölcsféléink közül ennek a legmagasabb a pektintartalma, ezért a konzervipar fontos alapanyaga birsalmasajtot, gyümölcskocsonyát, befőttet, gyümölcslét készítenek belőle. Fanyar ízét a csersavtartalma okozza.
Cseresznye: 20-25 méteresre is megnövő, termetes fája tavasszal halványrózsaszín virágaival kápráztat el bennünket először. Rovarbeporzású, a méhek és egyéb apró rovarok örömmel dongják körül illatos virágait. Május végén, júniusban általában párban lecsüngő, formás, szív alakú, gömbölyded bogyói nyitják meg nyári gyümölcseink sorát. Az érett gyümölcs fényes héja lehet egészen világos, fehéres sárga is, de vannak már-már fekete, mély bordóra érő cseresznyefajták is. Csonthéjas magot rejt. Csaknem ezer fajtája közül alig egyet-kettőt ismerünk névről. Valamennyi őse valószínűleg az alig 1 cm-es átmérőjű gyümölcsöt termő erdei vagy vadcseresznye, amely lomberdeinkben, főként tölgyesekben mindenhol megtalálható. Egy jól megtermett cseresznyefa akár 80-100 kg termést is érlelhet. Lehetőleg frissen fogyasszuk, még a szedés napján. Jól bírja a mélyhűtést, így vitaminjai megmaradnak. Előtte érdemes kimagozni. A cseresznye főzéssel is tartósítható. Befőttnek, édességnek csakis leszárazva, kimagozva használjuk fel. Ízletes ételek a cseresznyével készült gyümölcslevesek, rostos gyümölcslevek, torták és sütemények, rétesek. A kandírozott cseresznye süteményekbe vagy koktélok díszítésére használatos. A cseresznyéből bort vagy pálinkát is lehet készíteni. Szép erezésű, vöröses fája és gyökere kemény, értékes bútoralapanyag.
Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=kJAZoCTrjxs
Egres vagy köszméte: A közönséges egres Skandinávia északi részének kivételével csaknem egész Európában előfordul. A közönséges egres középnagy, 50 - 150 centiméter magas, szélesen elterülő cserje, ritkásan álló hosszú, vékony, szürkésbarna ágakkal. A levelek kettesével, hármasával, ritkábban ötösével elhelyezkedő hegyes tüskék hónaljában állnak, az utóbbiak hosszúsága elérheti az egy centimétert. A levelek szőrösek, kerekded vagy szív alakúak, tompán karéjosak, szélességük 2,5 - 3 centiméter. A növény zöldes bogyótermése ehető, savanykás ízű. Az egyes fajták gyümölcse lehet zöld vagy pirosas, szőrös vagy csupasz, a gyümölcshús íze savanykás. A gyümölcsében sok A-, B1- és C-vitamin. A benne található nyomelemek miatt rendkívül értékes a szervezetünk számára. Nagyon kellemes ízű befőtt készíthető belőle, ehhez is félérett gyümölcs szükséges. A köszmétében teljes éréskor alakul ki a fajtára jellemző íz és zamatanyag, ilyenkor viszont a gyümölcse gyorsan puhul, nehezen szállítható, eltarthatósága rossz. Friss fogyasztásra a háztáji, teljesen éretten leszedett termés a legjobb.
Eper: Az epret nagy földrajzi alkalmazkodóképessége és elterjedése miatt szinte a világ minden országában termesztik. Évelő, tőrózsát fejlesztő növény. A gyökérzetet a levélzettel egy rövid gyökértörzs köti össze. Ebből fejlődnek ki a levelek, az indák, a virágok; ezen kívül ez a szerve tartalékolja a tápanyagokat, amely elősegíti az áttelelést. Az eper virágzata a gyökértörzs csúcsrügyéből fejlődik. A termők a vacok felületén helyezkednek el. Megtermékenyülésük után a vacok növekedni kezd, ebből képződik az áltermés. A bogyó mérete, alakja, színe szintén fajtára jellemző tulajdonság. Az eper rendkívül alak- és formagazdag növény, ma már szinte minden felhasználási célra találunk speciális fajtákat. Nyersen, cukrozva, vagy tejszínhabbal tálalva a gyerekek kedvence, de eperhabot is készítenek belőle. Kitűnő süteményekbe, főleg gyümölcstortákhoz, szörpnek, dzsemnek, bólé és gyümölcsbor készítésére is alkalmas.
Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=z1B-Twu0GZU
Görögdinnye: Afrika déli részéről származó növényfaj, illetve annak termésének a neve. David Livingstone, a híres Afrika-kutató, úgy írja le a görögdinnyét, hogy a Kalahári-sivatagban rengeteg található belőle, úgy gondolják, hogy innen származik, és itt szabadon nő. Nem ismert, hol termesztették először, de a legkorábbi feljegyzett görögdinnyeszüret nagyjából 5000 évvel ezelőtt a dinasztikus Egyiptomban történt, hieroglifával is megörökítették. A növényt gyakran helyezték fáraók sírkamrájába élelemként a túlvilágra. A 10. században már termesztették Kínában, mely a világ legjelentősebb görögdinnye termesztője ma is. A 13. században mór hódítók hozták be Európába. Elsősorban kitűnő íze és cukortartalma miatt kedveljük, mert a benne lévő vitaminok nem jelentősek. Víztartalma 90-95%, így fogyasztásával a szervezetbe jutó víz a veseműködést előnyösen befolyásolja. A termés alakja igen változatos, a gömbtől, a megnyúlt gömbtől a megnyúlt hengeres formáig változik. Egy-egy termés tömege 2–15 kg. A héj színe fehéres, világoszöld, közép zöld, kékeszöld, feketés zöld lehet. Felülete sima vagy enyhén barázdált, rajzolata lehet csíkozott, márványozott. A héja 1–2 cm vastag. A hús színe fehér, sárga, citromsárga, sötétebb sárga, világos rózsaszínű, piros, vérvörös. (A fehér és a sárga színűek elsősorban takarmánydinnyék.)
Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=_foMdaBxcis
Kajszibarack: A kajszi, kajszibarack, kajszibarackfa vagy kajszifa egy Közép-Ázsiából vagy Kínából származó gyümölcsfa. 4–8 m magasra is megnövő fa levelei, rendszerint szíves vállból széles tojás alakúak, kihegyezettek, 2–3-szorosan fűrészesek. Virágai a levelek kifejlődése előtt nyílnak, fehérek, vagy halványpirosak. Lehet belőle lekvárt, befőttet, dzsemet, ivólevet, süteményt készíteni. Nagyon alkalmas ipari és házi mélyhűtésre, aszalvány készítésére és pálinkának is. Gazdag kalciumban, káliumban, ez utóbbi miatt vízhajtó hatású, így méregtelenítésre is használhatjuk. Sok benne a foszfor és a nátrium. Hajunk és bőrünk is megszépül, ha sok kajszit eszünk, hiszen sok benne a kén is. A sárgabarackmag az utóbbi években igen keresett cikk, mivel egyes kutatók szerint a benne megtalálható B17-vitamin hatásosan használható rákos megbetegedések ellen. A sárgabarack magjából készült olaj bababőrre is alkalmazható ápolószer, de a száraz, érzékeny bőrűek is nagyon kedvelik.
Körte: Az emberiség legalább 3000 éve ismeri, termeszti. A körtét ősidők óta termesztik Kínában és Perzsiában, de az egész mérsékelt övben elterjedt. Az almánál több cukrot tartalmaz (kb. 12%), C-vitamin-tartalmuk közel azonos. Érés szerint nyári, őszi és téli fajtákat különböztetünk meg. Elsősorban nyersen kerülnek felhasználásra, de készülhet belőlük gyümölcslé, befőtt, aszalvány és pálinka. Ez a gyümölcs az egészen tipikus formájával, a zöldtől a sárgáig, sőt pirosig terjedő, sokféle színével szinte ösztönöz bennünket a fogyasztásra. A világ leghíresebb körtefája bizonyára az alvilágban állt. A görög mítosz szerint Tantaloszt, Zeusz egyik fiát az istenek és az emberek ellen elkövetett gonosz tettei miatt az alvilágba küldték. Itt a gaztetteit egy körtefa alatt gyónta meg. Amikor éhes lett, és a feje fölött lógó körtéket meg akarta volna enni, az ágak visszahúzódtak, egészen addig, ameddig nyújtózkodott. A kínaiaknál a körtefa az elválást és a szomorúságot szimbolizálta. A keresztények valamivel pozitívabb képet társítottak hozzá. Csoportos-csokros hófehér virágai miatt az Istenanya jelképévé vált.
Málna: Dunántúl egyes részein elterjedt népies magyar neve a boldogasszony csipkéje és a himpér. Magyarországon őshonos, föld alatti tarackokat hajtó, kb. 2 m magas félcserje. Levelei 3-5, ritkán 7 tagúak, felül simák, alul gyapjasak, szélük fűrészfogas. Májustól augusztusig virágzik. A virágok fehérek, laza fürtökben vagy bugában állnak. Vörös, csonthéjas bogyókból álló terméscsoportja van. Ízletes gyümölcs, konzervipari alapanyag. A magas vitamintartalma miatt egészséges gyümölcsöt gyakran nyersen fogyasztják, ill. lekvárként, kompótként, zseléként vagy szörpként kerül a konyhában felhasználásra. A méhészetben a málna magas cukortartalmának, továbbá magas cukorértékének köszönhetően a méhek számára egy megbecsült melléktápanyag forrás. A málnát tiszta alkohol édesítésére is használják. A málna gyümölcse bor készítésére is alkalmas.
Meggy: A meggyet már az ókorban is ismerték a Földközi-tenger vidékén és Perzsiában. Magyar neve finnugor eredetű, ami azt jelzi, hogy már a honfoglalás előtt is ismerték elődeink a vadmeggyet. A meggyfának igen sok és sokféle fajtája van. Sötétszürke kérgű fa, a cseresznyénél rövidebb életű. Levelei a cseresznyééhez hasonlóak, fényesek. Virágzata bogernyő. Termése különösen értékes, nyersen fogyasztják, főzve süteményekbe teszik, tartósítva a konzerviparban használják, bort és likőrt is készítenek belőle. A meggy az egyik legkiválóbb antioxidánsunk, amely nem csupán elijeszti a baktériumokat, de vértisztító hatással is rendelkezik. Gondoltad volna, hogy a meggyben a B vitamin összes fajtája megtalálható? E tulajdonságának köszönhető, hogy jó hatással van emésztésre és az idegek működését is pozitívan befolyásolja. A megfázás esetén is hamarabb meggyógyulhatunk, ha egy kis meggyet megeszünk. A meggy A-vitamin tartalmának köszönhetően nem csupán a légzést segíti, de az immunrendszer-működésében is jótékony hatása van. Meghűlés csökkentő hatása pedig éppen savanyúságának köszönhető, hiszen savanyú környezetben kevésbé képesek megélni a baktériumok.
Naspolya: Kis termetű fa vagy többnyire tövétől ágas bokor, amely a kertekben kettős célt is szolgálhat: ízes gyümölcse akkor fogyasztható, amikor nem vagyunk bővében a gyümölcsnek, de besorolhatjuk a díszcserjék társaságába is, hiszen 3-5 cm átmérőjű, május közepén nyíló fehér virágai erre is jogot adnak. A naspolya hazája Közép-Ázsiában, a Kaukázus déli lejtőin van. Rendszertanilag a lágymagvú almástermésűek közé tartozik, vagyis az almának, a körtének és a birsnek a rokona. Számos népies neve közül a leggyakoribb a lasponya és a miszpolya. Öntermékeny, a 2–3 cm hosszú, kemény almatermés a vacokból fejlődik, jellemző rá a besüllyedt csúcs körül koronaszerűen kiálló öt csészelevél-maradvány. A termés halványan barnászöld, majd megbarnul, csak az erős fagy puhítja ehetőre. Magjai kemények. Melegigényes, ezért hazánktól északabbra már nem fordul elő.
Őszibarack és nektarin: A magyar nyelvben „őszibarack” néven említjük összes termesztett és magról kelt változatát. Az elnevezés helytelen, mert nem „őszi”, hiszen a fajtától függően nyár közepétől érik. Őshazájának régebben Perzsiát tartották. A kutatások ezt nem bizonyították, mivel a kínai irodalomban már i.e. több száz évvel, több helyen is említi, ezért feltételezhető, hogy innen származik. Helyes elnevezése csak a barack lenne, ami azért okoz némi bonyodalmat, mert a kajszibarackot is értjük rajta. A sima héjú (nem molyhos) őszibarackot nektarin névvel különböztetjük meg, de nagyon sokan használják a "kopasz barack" elnevezést is. A hús maghoz kötöttsége szerint két kultúrváltozat lehetséges: magvaválók és maghoz kötött gyümölcsűek. Az őszibarack frissít, üdít, jó kedvre derít. Ezt részben niacin-tartalmának köszönheti; csökkenti a vérnyomást, jót tesz a szívnek és az érrendszernek. Viszonylag sok C-vitamin van benne. B-vitamin- és biotin-tartalmuknál fogva főként a sárga húsú fajták kiváló haj- és bőrszépítők.
Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=nRpMRM-ar90
Ribiszke vagy ribizli: Ázsia és a Földközi-tenger vidékén őshonos, innen került hazánkba a középkorban. 1-1,5 méter magasságot elérő cserjék, vagy ritkábban fák. Hajtásaikon gyakran tüskéket, mirigyszőröket viselnek. A virágok lecsüngő fürtvirágzatot alkotnak. Fajai az északi félteke mérsékelt égövi területein honosak. Egyes fajokat bogyótermésükért termesztik, ilyen például a vörös ribiszke, a fekete ribiszke. A piros ribizli savanykás ízét a benne találtható citrom-, alma-, valamint oxálsavnak köszönheti. Rosttartalma magas, nagyrészt oldhatatlan pektinből áll. A pektin segít kiegyensúlyozottá tenni az emésztési folyamatokat, kellő mennyiségű folyadék fogyasztása mellett segíti az emésztőrendszerben rekedt salakanyagok kiürülését. A piros ribiszke magas antioxidáns hatású C-vitamin-tartamával támogatja a szervezetben zajló zsírégető folyamatokat. Ezen kívül bővelkedik B-vitaminokban, E-vitaminban, valamint karotinban is. Ásványi anyagai közül a káliumot mindenképpen fontos megemlíteni: 100 gramm gyümölcs 210 milligrammot tartalmaz ebből a vízháztartás helyreállítását segítő vegyületből. A piros ribizli a csontok és a fogak felépítését segíti. Szörpöt, gyümölcsbort, dzsemet, lekvárt és különböző édességeket készíthetünk belőle. A hideg technológiának köszönhetően nem veszíti el magas C-vitamin tartalmát.
Ringló: A sárga, piros vagy zöld termésű gömbölyű gyümölcs sokrétűen felhasználható és nem utolsó sorban rendkívül ízletes. Feltételezzük, hogy a ringló kis-ázsiai eredetű. A gyümölcs sok A- és B2-vitamint tartalmaz, valamint élelmi rostban gazdag. Ásványi anyagai közül a legfontosabb a kálium, a kalcium, illetve a vas. C-vitamin tartalma erősíti az immunrendszert, valamint elősegíti a vas felszívódását, ezzel is akadályozva a vérszegénység kialakulását. Egyes kutatások szerint hatásos lehet különböző ízületi gyulladások megelőzésében is. A szilva és a ringlószilva meleg helyen érzi jól magát. A ringlófa 4-5 éves korában fordul termőre. A gyümölcshozam előre nem meghatározható: egyik évben rengeteg gyümölcs terem, másik évben mindössze egy kevés. Ha nagyon sok a termés, mindenképp ritkítanunk kell, így a megmaradó szilvák egészségesebbek és nagyobbak lesznek. Valamint az ágaknak is könnyebbség, hiszen ha túl sok szilva húzza, könnyen letörhet.
Sárgadinnye: Ázsiai eredetű gyümölcs (termesztési technológiáját illetően zöldség). Álterméséért már 4000 évvel ezelőtt is termesztették Perzsiában és Afrikában. Termesztése csak azokon a vidékeken ajánlatos, ahol hosszú meleg nyár van, így elegendő az idő a beéréshez. Többféle fajtáját ismerjük. Héja lehet sima, rücskös, hálós, vagy barázdált, húsa narancsszínű vagy zöldes árnyalatú, egyes fajtáknál a dinnye érésével a zöld szín aranysárgára változik. A nevük is különbözhet, színük is, sőt tápanyagtartalmuk is. Tápértékét a következő anyagok határozzák meg: kalcium, foszfor, vas, nátrium, kálium, mangán, magnézium, réz, cink, kobalt és króm, A-vitamin, niacin, riboflavin, tiamin, folsav és C-vitamin.
Szilva: A kutatók a szilva őshazáját a Földközi-tenger keleti medencéje környékén gyanítják. Hazánkban a legelterjedtebb gyümölcs; gyümölcsfaállományunkból minden magyar állampolgárra két szilvafa jut. Magyarországnak szinte minden táján folyik szilvatermelés kisebb-nagyobb mértékben. Elterjedtségére mutat számos szilvára utaló nevünk (Szilvásvárad, Szilvágy, Szilvás, Szilvásszentmárton, Vasszilvágy stb.) is. Virágaik színe általában a fehértől a rózsaszínig váltakozhat, 5 szirom- és 5 csészelevelük van. Egyszerű vagy ernyős virágzatúak, 2-6 vagy több fürttel. Magvaikat vastag, csontkemény burok veszi körül. Leveleik egyszerűek vagy lándzsásak, gyakran fogazott szélűek. A szilva "pórias" gyümölcs, mégis évente és fejenként 7 kg-ot fogyasztunk el belőle. Az utóbbi időben kezdik felismerni értékeit, és emelkedik a piacon is a megbecsültsége. Jogosan, mert beltartalma igen figyelemreméltó: kalóriaértékben csak a dió és a mandula haladja túl. Cukortartalma magas, ezért fogyókúrázók csak mértékkel élvezzék. Kiváló az étrendi hatása: a reggel, éhgyomorra elfogyasztott friss szilva vagy vízben áztatott aszalt szilva a legjobb ellenszere a székrekedésnek. A jól beérett szilvából (amikor a szára körül fonnyadni kezd) kiváló lekvárt főztek anyáink. Nagy kár, hogy az aszalás kiment a divatból, pedig a diógerezddel vagy mandulával töltött aszalt szilva (szultána) egyike a legkiválóbb csemegéknek. Befőtt készítésére és mélyhűtésre is alkalmas a jó Besztercei szilva, és nem legutolsó rendű felhasználási módja a pálinkafőzés sem.
Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=1ru71Ecbtx4
Szőlő: Minden ide tartozó növény közös jellemzője, hogy fás szárúak, terméseik fürtökben helyezkednek el és levelük általában tenyeresen összetett. Magyarország területén több, mint ezer éve termesztenek szőlőt, a honfoglaló magyarok az akkori Dunántúlon már virágzó szőlőművelést találtak. A szőlő hazánkban jóformán mindenütt megterem. Telepíteni elsősorban ott érdemes, ahol sok a napfény, a meleg és tápanyagban gazdag a talaj. A szőlő gyökérzete mélyen hatol a talajba, ezért a tartós szárazságot is jól tűri. A talajból kiemelkedő vaskos, fás szárrész a szőlőtőke. A tőkéből hajtanak ki a vesszők, melyeken levél, kacs, virágzat, majd termés fejlődik. Minden szőlőfürtön több szőlőszem található. Mindegyik szem egy-egy apró, zöld színű, illatos virág termőjéből fejlődik ki. A szőlőszem vékony, bőrszerű héján belül lédús gyümölcshús van. Ebben ülnek a magvak. Az ilyen termés a bogyótermés. A friss szőlőt gyümölcsként fogyasztjuk. Erre a legalkalmasabbak a szép, nagy szemű, ropogós húsú csemegeszőlők. Fürtjei jól bírják a szállítást és a tárolást. Ezzel szemben a borszőlők vékony héjúak, lédúsak és sok cukrot tartalmaznak. A szemek színe igen változatos, egy faj alfajainál akár eltérő is lehet. Jellemző szín a fekete, a kék, az arany, a zöld, a lila, a piros, a rózsaszín, a barna, a barackszín és a fehér. Felhasználásuk sokrétű: készülhet belőlük lekvár, gyümölcslé, bor vagy szőlőmag-olaj.
Dió vagy diófa: A neve, hogy Juglans a Jovis glans, azaz „Jupiter makkja” kifejezésből ered – átvitt értelemben, istennek való termés. Lombhullató, egylaki fa. Magassága tipikusan 15-25 méter, egyes példányok a 30 métert is meghaladhatják,150-160 évig is elél. Koronája igen széles, sűrű, szabályos alakú. A 20–90 cm-es, 5-25 levélkéből összetett leveleik páratlanul szárnyaltak, a sárgászöld levélkék szétdörzsölve kellemes illatúak, mely szárítás után elvész. Termése diótermés (csonthéjashoz hasonló, zárt kupacsú makk). A Kárpát-medencében két fajukkal találkozhatunk gyakrabban, az egyik az ehető diót termő közönséges dió , a másik az Észak-Amerikából származó, Európában parkokban díszfaként ültetett fekete dió.
Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=J9djHZ13QM8
Mandula: A mandula kistermetű lombhullató fa, őshazája Nyugat-Ázsia hegyvidéke. Az utóbbi években világszerte termesztik kereskedelmi megfontolásból. Tavasszal a fa virágai fehéres-rózsaszínűek, és ezekből alakul ki őszig a termés. Csonthéjas termése a mandulamag, amelyet kemény terméshéj takar. A mag édes és keserű lehet. Janus Pannonius (1434-1472) latin nyelven irt egy allegorikus költeményt, Egy Pannóniában nőtt mandulafáról címmel. Ebből is látszik, hogy a Dunántúlon nemcsak ismerték, de termelték is a mandulát. A mandulamag fehér belseje fogyasztható, miután feltörtük a csonthéjat és megtisztítottuk a vékonyabb héjától. Főleg cukrászkészítményekhez, illetve édes ételekhez használatos, főként aprítva. A mandula nem tartalmaz sikért, jó alternatívát jelentve a liszt-érzékenyek számára. Mindössze napi egy marék mandula biztosítja az ásványi anyag-, vitamin- és fehérjeszükségletet.
TÁMOP-3.3.17-15/1-2015-0003
Gyermekek a mezőgazdaságban mintaprojekt
