2015. április 16. - Esszé a csatlakozásról

 

Hova tovább Akadémia?

 

"Igaz ragaszkodásomat az ősi Alma Materhez el nem hagyom!" - mondta egyik dicső elődünk közel száz évvel ezelőtt.

Tartjuk magunkat a gondolathoz, amely összekovácsol bennünket óvári gazdászokat. Most elérkezett egy olyan történelmi pillanat, amikor szükséges a ragaszkodás, hogy együtt tehessünk valamit sorsunk jobbra fordulása érdekében.

Helyzetünket, a közelmúltat most ne elemezzük, ne keressünk bűnbakokat, ne vádaskodjunk, de állapítsuk meg, hogy a változtatás kikerülhetetlen. Történetünkben többször voltunk nehéz helyzetben, de a korábbi vezetés is megküzdött a fennmaradásunkért, megtalálták a megoldásokat, hiszen itt vagyunk - közel kettőszáz esztendeje.

Nincs az Országnak, de Európának sem ilyen ősi, megkérdőjelezhetetlen tradíciókkal rendelkező agrárfelsőoktatási intézménye. A kampusz még ma is ugyanabban a várban működik, ahol 1818. október 25-én aláírták az alapító okiratot.

Fentről figyel bennünket Wittmann Antal, Cserháti Sándor, Ujhelyi Imre, Masch Antal, gróf Bethlen István, gróf Teleki Pál, Széchenyi Bertalan, Bauer Rudolf, Esterházy Antal herceg, Fekete István, Wass Albert és még sokan-sokan mások a múltból és a közelmúltból.

Meggyőződésünk, hogy Hazánknak hosszútávon is szüksége van a mosonmagyaróvári Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karra.

A tisztelet, a féltés, a jobbító szándék vezérel és kötelez bennünket!

Megfontolt, körültekintő és alapos előkészítés után döntött a győri szenátus 22, a mosonmagyaróvári kari tanács 21 igen szavazattal egyhangúlag a csatlakozás mellett. Szívesen mennénk, szívesen várnak bennünket. Új lehetőségek, új szinergiák, új lendület, de régi ismeretségek, kapcsolatok, egymás kölcsönös megbecsülése és erősítése – ezek azok a legalapvetőbb gondolatok, melyeket az elmúlt időszakban összefésültünk.

A társadalmi kapcsolatrendszerünk, a közelségünk, minden, még a víz is összeköt bennünket. Ha beszállunk hajóinkba az egyetemi konyha mellett, csak idő kérdése, hogy az Aranyparton mikor várhatnak bennünket az üdvözlettel, a baráti jobbal.

Komolyabban – valami megpezsdült, valami elkezdődött, valami lassan a válaszút elé érkezik, valamit nagyon, de nagyon akarunk.

Legyünk egy új Széchenyi István Tudományegyetem karácsonyfáján az egyik legszebben csillogó dísz! Szeretnénk úgy megszervezni és megrendezni a bicentenáriumot, hogy az igazi ünnep legyen a városnak, az egyetemnek, az egész országnak.

Köszönet az előkészítésben bölcsen cselekvő vezetőknek!

Kérés a legfelsőbb szintű döntéshozók felé: Hagyják megvalósulni akaratunkat, álmainkat!

Vivát Akadémia!

 

Mosonmagyaróvár, 2014. április 16.

Fazekas Imre
elnök
Óvári Gazdászok Szövetsége