Óvári Gazdászok Szövetsége

Prof. dr. széki gróf Teleki Pál (Budapest, 1879 – Budapest, 1941)

Dr. dr. h. c. bethleni gróf Bethlen István (Gernyeszeg, 1874 - Moszkva, 1946) mezőgazdász, jogász, nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, politikus, országgyűlési képviselő, földművelésügyi miniszter, Magyarország miniszterelnöke, a XX. századi magyar történelem egyik meghatározó alakja.

A tiszteleti tagok sorában következő dr. dr. h. c. Bethlen István gróf (Gernyeszeg, 1874 - Moszkva, 1946) az előző évszázad legjelentősebb, századformáló magyarjai közé tartozott, egyike volt a XX. századi magyar történelem képzett, széleskörű és mély gazdasági, jogi, történeti ismeretekkel rendelkező, kitűnő taktikai érzékkel, szónoki tehetséggel bíró politikusainak. Tanulmányait vendéghallgatóként folytatta Magyaróvárott, gazdász oklevelét 1900-ban szerezte meg. Az akadémia elvégzése után Bethlen István erdélyi birtokain kezdett gazdálkodni, és irányította a család 5500 kataszteri holdon elterülő gazdaságát. Politikai karrierje is ekkor indult, 1901-ben a Szabadelvű Párt programjával szülőföldjének, a marosvásárhelyi választókerületnek országgyűlési képviselőjévé választották. Ettől kezdve egészen 1939-ig – leszámítva a 1919 és 1921 közötti nyugtalan időszakot – folyamatosan parlamenti képviselő, majd ezt követően felsőházi tag volt. A Tanácsköztársaság alatt vezetésével alakult meg a Magyar Nemzeti Bizottság, mely Antibolsevista Comité néven vált ismerté. Bethlen egyúttal a szegedi ellenkormány bécsi képviselője és „titkos erdélyi miniszter” is volt. Részt vett az I. világháborút lezáró béketárgyalásokon, majd pártjával az 1920-as választásokon a második legtöbb mandátumot szerezte meg. Sikertelen kormányalakítási tárgyalásait követően támogatta a szintén óvári gazdász gr. Teleki Pál miniszterelnöki kinevezését, majd annak 1921. április 14-én elfogadott lemondása után kinevezték Magyarország miniszterelnökének, egy időben – többek között – a földművelésügyi tárcát is ő irányította.34 Az I. világháborút elvesztő, a trianoni békediktátum által szétszaggatott, gazdasági potenciáljától megfosztott – a külföldi politikai elit egy része szerint is működés- és életképtelen – ország élére került. Az adott körülmények ellenére sikerült újra megteremtenie az ország gazdasági és politikai stabilitását – a pénzügyi helyzet rendbetétele után a hazai gazdaság fejlődési pályára állt –, majd elkezdhette egy modern szociálpolitika alapjainak lerakását. „Miniszterelnöki tevékenysége a »bethleni konszolidáció« megjelöléssel rögzült a magyar történelmi tudatban” – olvashatjuk a miniszteri pályaképeket is közlő Agrárvilág Magyarországon 1848-2002 c. kiadványban.35 A jövő egyik legfontosabb zálogának a közoktatás fejlesztését tartotta. Magyarország nemzetközi versenyképességének növelését csak kiművelt, versenyképes tudással rendelkező emberanyaggal tudta elképzelni. Politikájában ez is rendkívüli hangsúllyal szerepelt, gondoljunk csak vallás- és közoktatásügyi miniszterének, gróf Klebelsberg Kunónak előrelátó és eredményes munkásságára. Bethlen miniszterelnöksége alatt megszűnt hazánk nemzetközi elszigeteltsége, emellett politikáját Magyarország területi revíziójára történő felkészülése határozta meg.

Kormányzásának eredményességét, és egyben a korszak nehézségeit egyaránt érzékelteti, hogy 1917-től – Tisza István miniszterelnökségét követően – a Bethlen 1921-es kinevezéséig eltelt rövid időszak alatt 12 (!) kormány, illetve kormányzótanács váltotta egymást az ország élén (és akkor a Tanácsköztársaság alatti két ellenforradalmi vezetést bele sem számítottuk a „végösszegbe”). Bethlen utódait szintén hamar elkoptatta a történelem. A népköztársaság 1948-as kikiáltásáig eltelt 17 év alatt 14 miniszterelnök követte őt a kormányfői székben. Az ország nehéz helyzete ellenére Bethlen István gróf 10 eredményes évet tudhatott maga mögött Magyarország élén, egészen 1931-es leköszönéséig. A hivatali idő hossza alapján összeállított képzeletbeli listán ezzel őt az összes, egykor regnáló magyar miniszterelnök közül csak Tisza Kálmán előzi meg, a maga 14 évig tartó kormányzásával. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatósági, a Felsőház örökös tagját 1928. május 18-án választották meg az MTA tiszteleti tagjává.36

Estók János - Fehér György - Gunst Péter - Varga Zsuzsanna: Agrárvilág Magyarországon 1848-2002. Argumentum Kiadó és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum kiadása, 2003. 354-355. p.
Markó-Burucs-Balogh-Hay: i. m. I. köt. 141-143. p.
Németh Attila (szerk.): Biographiae Óvárienses I. Válogatott életrajzok a magyaróvári agrár-felsőoktatás 190 éves történetéből (1818-2008). Kiadja az Óvári Gazdászok Szövetsége. Mosonmagyaróvár, 2009. 92-116. p.

Dr. dr. h. c. semsei Semsey Andor (Kassa, 1833 - Budapest 1923)

Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Bertalan (Sopron, 1866 - Budapest, 1943) mezőgazdász, jogász, nagybirtokos, politikus, a Felsőház elnöke, az MTA igazgatósági tagja, császári és királyi kamarás.

Széchenyi István gróf (1791-1860) nagybirtokos reformpolitikusként nem csak az MTA alapításában, hanem már a felállított Akadémia igazgatósági (1830), majd tiszteletbeli tagjaként (1838), illetve „másodelölülőjeként” (1830-1850), azaz alelnökeként, annak működtetéséből is kivette részét. A Széchényi-család rajta kívül még három tagot adott a magyar tudományos élet legfelsőbb szervének. Közülük ketten - Széchenyi Bertalan és Széchényi Emil (1865-1932) grófok - Magyaróvárott hallgatták az agrártudományokat. Érdekesség, hogy mindketten ugyanannak az évfolyamnak voltak tagjai.

Gróf Széchenyi Bertalan 1866. október 24-én született a régi főnemesi család sarjaként Sopronban. Édesapja Széchenyi Sándor gróf (1837-1913), Tolna vármegye főispánja és a főrendiház alelnöke - a Magyar Nemzeti Múzeum alapjait lerakó Széchényi Ferenc gróf (1754-1820) dédunokája -, édesanyja a köznemesi családból származó jobaházi Dőry Natália (1846-1928) volt. Fiuk középiskolai tanulmányait a pozsonyi állami főgimnáziumban végezte. Felsőfokú képzettsége a kor szokásának megfelelően alakult: jogi diplomával - amelyet a Budapesti Tudományegyetemen szerzett - és a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia által 1892-ben kiállított oklevéllel rendelkezett. Fiatalon beutazta Német- és Olaszországot, Svájcot, Afrikát, valamint Kis-Ázsia egy részét. Katonaként szolgált a 7. honvéd huszárezrednél is, ahonnét hadnagyként szerelt le.

Hazatérve a néhai óvári gazdász a földjein - a segesdi hitbizományi birtok ura volt - a gazdálkodásnak, 1893 és 1943 között pedig Magyarország ügyeinek volt egyik irányítója. Felsősegesdi uradalmát az egyik legkiválóbb magyar gazdasággá fejlesztette. Vezető hazai politikusként az országgyűlés Főrendiházának jegyzője (1893-1918) és alelnöke (1912-1918) volt, majd ellátta a Felsőház alelnöki (1927-1935) és elnöki (1935-1943) tisztségét. I. Ferenc József (1830-1916) magyar király még 1894-ben nevezte ki a Főrendiház örökös jogú tagjává, ahol különböző bizottságokban látott el fontos feladatokat. Az országgyűlés 1918-ban lezajlott feloszlatásával főrendházi tagsága is megszűnt. Az újjászervezett Felsőház létrehozásától kezdve (1927) az örökös jogú főrendi családok által választott tagja volt. Érdemei elismeréséül Horthy Miklós (1868-1957) kormányzó a Magyar Érdemrend nagykeresztje kitüntetésben részesítette 1931-ben. A Felsőház elnöki posztját egészen haláláig viselte.

Politikai karrierje mellett jelentős szerepet vállalt az ország tudományos, gazdasági, kulturális és társadalmi életében is. A Magyar Tudományos Akadémia 1933. május 19-én választotta igazgatósági tagjai közé. Az MTA irányító testületét 1830 és 1949 között Igazgató Tanácsnak nevezték, ennek voltak tagjai az igazgató (1858 után igazgatósági) tagok, így Széchenyi Bertalan gróf is. (A tanácsot megalakulásakor a négy alapító tag mellett az uralkodó által 1830. július 7-én megerősített 21 tag alkotta. Az 1869-es alapszabály úgy rendelkezett, hogy a tanács tagjainak felét a nagygyűlés választja a tiszteleti és rendes tagok közül.) Akadémiai tagsága mellett a Széchenyi Tudományos Társaságot irányította elnökként, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum tiszteletbeli tanácsának volt tagja.

Aktív és jelentős közéleti életet élt, 1923-25 között betöltötte az Országos Erdészeti Egyesület elnöki posztját is, de számos társadalmi és gazdasági egyesületben viselt tisztséget. Jogi végzettségének köszönhetően megválasztották a Királyi és Országos Legfőbb Fegyelmi Bíróság tagjának.

Feleségével, Andrássy Natália grófnővel (1864-1951) - Andrássy Gyula (1823-1890) miniszterelnök unokahúgával - 1907. december 11-én kötött házasságot. Egyetlen fiúk, Márton 1909-ben született Segesden és 1987-ben halt meg Grazban. Széchenyi Bertalan gróf öt unokájából háromnak világra jöttét érhette meg, életének 77. esztendejében, 1943. június 3-án hunyt el Budapesten. Nagycenken helyezték örök nyugalomra.

Érdekesség, hogy a kiterjedt birtokokkal rendelkező grófi família több prominens tagja is az óvári intézményben folytatta tanulmányait. Gróf Széchenyi György (1828-1897) elsőként 1851-ben, László (1826-1887) pedig 1852-ben lépte át a Vár kapuját. A két testvér az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum alapjait lerakó Széchényi Ferenc grófnak (1754-1820), a „legnagyobb magyar” Széchenyi István (1791-1860) édesapjának dédunokái voltak, unokaöccsük Széchenyi Bertalan akadémikus. Az évfolyamtárs Széchényi Emil (1865-1932) édesapja, Széchényi Pál (1838-1901), a Magyar Tudományos Akadémiát megalapító István unokaöccse volt. Komoly politikai pályát futott be, Tisza Kálmán (1830-1902) kormányában közel 7 évig a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium első számú embere volt. Széchenyi György, László és Bertalan, illetve Széchényi Emil grófok mellett – életútjukat és családi viszonyaikat nem részletezve – Magyaróvárott sajátította el még a gazdálkodás tudományát (beiratkozásuk sorrendjében): Széchenyi István (1893), Domokos (1896), János (1917), Lajos (1920), Móric (1931) és János (1942) gróf.

Németh Attila

Források:

Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon II. kötet. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1969. 718. p.
Jónás Károly - Villám Judit: A Magyar Országgyűlés elnökei 1848–2002. Argumentum Kiadó. Budapest, 2002. 305–307. p.
Lengyel László - Vidor Gyula (szerk.): Magyar országgyűlési almanach. Ötszáz magyar élet 1931-36. Globus Nyomdai Műintézet Részvénytársaság, Budapest, 1931. 404-405. p.
Markó László - Burucs Kornélia - Balogh Margit - Hay Diana: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. I-III. kötet. MTA Társadalomkutató Központ – Tudománytár. Bp., 2003. 1209. p.
Markó László (főszerk.): Új Magyar Életrajzi Lexikon VI. kötet. Magyar Könyvklub - Helikon Kiadó, 2001-2007. 206. p.
Németh Attila (szerk.): Biographiae Óvárienses I. Válogatott életrajzok a magyaróvári agrár-felsőoktatás 190 éves történetéből (1818-2008). Kiadja az Óvári Gazdászok Szövetsége. Mosonmagyaróvár, 2009. 307 p.
Németh Attila: MTA, Mosonmagyaróvár, Mezőgazdaság-tudomány – Életutak a két akadémia történetének metszésében. Moson Megyei Műhely. 2010. 13. 2. 83-117. p.
Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Tanulmányi Osztálya. Az 1890/91. tanévre beiratkozott hallgatók anyakönyve. 35.
NymE MÉK TO. 1851/52. 245.
NymE MÉK TO. 1852/53. 375.
NymE MÉK TO. 1890/91. 53.
NymE MÉK TO. 1893/94. 57.
NymE MÉK TO. 1896/97. 45.
NymE MÉK TO. 1917/18. 142.
NymE MÉK TO. 1920/21. 119.
NymE MÉK TO. 1931/32. 14.
NymE MÉK TO. 1942/43 B. 176.
A Széchenyi-családfa: http://genealogy.euweb.cz/hung/szechenyi1.html
A Széchenyi-családfa: http://genealogy.euweb.cz/hung/szechenyi2.html
A Széchenyi-családfa: http://genealogy.euweb.cz/hung/szechenyi3.html
A Széchenyi-családfa: http://genealogy.euweb.cz/hung/szechenyi8.html