Vitéz Dr. Hajdu Frigyes

A Magyaróvári Mezőgazdasági Szakemberek Klubjának - az Óvári Gazdászok Szövetsége jogelődjének - alapító örökös elnöke Hickersperger Frigyes néven látta meg a napvilágot 1917. november 17-én Magyaróvárott. Tanulmányait szülővárosában végezte, a helyi piarista gimnázium után 1936-ban iratkozott be a Magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatói közé. 1939-ben szerzett oklevelét Dr. Baintner Károly, az akkori tanári kar jegyzője, és Groffits Gábor igazgató hitelesítették. 1942-ben, rövid szakmai munka után, a katonaság időszaka alatt - az Alma Maternek Mosonmagyaróvári Magyar Királyi Mezőgazdasági Főiskolává történő átalakításakor – beiratkozott annak kiegészítő képzésére is.

Első munkahelye a jánosházi gróf Erdődy uradalom volt, azonban szakmai pályáját már a kezdetekkor megszakította a második világháború. Katonai szolgálatot teljesített - meg is sebesült -, majd szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947 júliusában tért haza. 1947-1948 között, mint minisztériumi növényvédelmi szaktisztviselő részt vett Héderváron a burgonyabogár elleni védekezésben. Időközben elvégezte az FM szaktanfolyamát is. Pályafutása Veszprémben folytatódott, ahol növény-egészségügyi felügyelőnek nevezték ki. Eredményes szakmai munkájának köszönhetően 1954-ben kapta meg a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést. Az országos növényvédelmi hálózat létrehozásakor megbízták a Veszprém Megyei Növényvédő Állomás megszervezésével és vezetésével.

Szülővárosába 1956. október 15-én tért vissza. Ekkor nevezték ki adjunktusnak a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia növénytan- és állattan tanszékére. Itt gazdászgenerációk tanulták tőle az állattan, majd a növényvédelmi állattan tudományát. Oktató munkája mellett a kisalföldi rétek és legelők növényzetét károsító lepkefajokat kutatta. E témából készítette el doktori értekezését 1964-ben. 1962-ben egyetemi docenssé nevezték ki, majd 1974-ben az egyetem továbbképzési csoportjának megszervezésével, vezetésével bízták meg. Feladatköréhez tartozott a szakmérnök-képzés, a doktori ügyek intézése, valamint az intézmény külkapcsolatainak ápolása. Kiváló német nyelvtudása folytán jó kapcsolatokat épített ki a mosonmagyaróvári egyetemi kar és a bécsi agráregyetem között, emellett szintén munkájának köszönhető, hogy a város belépett a Nemzetközi Lenau Társaságba.

Szakmai közéleti tevékenységének talán legkiemelkedőbb pontja volt, amikor létrehívta a Magyaróvárott végzett gazdászok összetartó szervezetét, a Magyaróvári Mezőgazdasági Szakemberek Klubját, amelynek aztán örökös elnöke lett. Szociális érzékenységének és segítőszándékának gyakorlati megvalósulásaként 1962 és 1978 között ellátta az Alma Mater dolgozóinak érdekképviseletét is. Emellett alapító és elnökségi tagja volt az egyik legjelentősebb helyi civil szervezetnek, a Mosonmagyaróvári Városvédő Egyesületnek is, amelynek Szent László Emlékbizottságát elnökként irányította. Vezetőségi tagja volt a Honvéd Hagyományőrző Egyesületnek, valamint a magyaróvári egyházközség világi elnökeként is működött.

Számos szakmai kitüntetése mellett 1993-ban kapta meg a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztet (polgári tagozat). A haza érdekeit szolgáló teljesítményéért  1997-ben avatással egybekötött felvételt nyert a Vitézi Rendbe. Mosonmagyaróvár érdekében végzett közéleti tevékenységéért még ugyanebben az évben "Pro Urbe Mosonmagyaróvár" díjat kapott.

A 80 éves korában elhunyt nyugalmazott egyetemi docens nekrológjában az Alma Mater egykori dékánja, Prof. Dr. Kuroli Géza a következőket írta: "A halálhír 1997. október 25-én szélvészgyorsasággal söpört végig az egyetem dolgozói és Mosonmagyaróvár lakossága között, mert az elhunyt mindenki által ismert növényvédelmi szakember, egyetemi oktató és jeles közéleti személyiség volt. A halál az egyetemen, volt munkahelyén érte utol, akkor, amikor a 25 éve végzett évfolyam találkozóján vett részt. Az évfolyam tagjainak beszámolóit követően a tanárokat is felkérték a velük történt fontosabb események elmondására. Hajdu tanár úrtól ilyenkor a benne megfogalmazódott, megszívlelendő bölcsességet csokorba kötve hallhattuk. Szakmaszeretetről, az élet folyamán zajló események értékeléséről, az együttélés szabályairól, az egymás megbecsüléséről, az emberek közötti szeretet fontosságáról, a család végtelen szeretetéről és a mások irányába kinyilvánított jó kívánságokról szólt. Mondanivalóját befejezve nem tudott helyet foglalni, rosszul lett. A gyors életmentő beavatkozás sem tudta az élő sorában megtartani. A lélek az örökkévalóságba, a mulandó test az enyészetbe távozott."

Utolsó útjára az óvári temetőben került sor 1997. október 31-én. A város akkori - óvári gazdász - polgármestere, Stipkovits Pál és az Alma Mater professzora, Dr. Tenk Antal búcsúztatták az Alma Mater néhai tanárát.

 

Németh Attila

Források:

Dr. Kuroli Géza: Emlékezés Dr. Hajdu Frigyesre. Acta Agronomica Óváriensis. 1997. 39. 1-2. 325-327. p.
Kimlei Péter: Hajdu Frigyes. In: Kimlei Péter - Tuba László (szerk.): Moson megyei életrajzi lexikon. Huszár Gál Városi Könyvtár. Mosonmagyaróvár, 2006. 74-75. p.
Németh Attila (szerk.): Biographiae Óvárienses I. Válogatott életrajzok a magyaróvári agrár-felsőoktatás 190 éves történetéből (1818-2008). Kiadja az Óvári Gazdászok Szövetsége. Mosonmagyaróvár, 2009. 307 p.
Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Tanulmányi Osztálya. Az 1936/37. tanévre beiratkozott hallgatók anyakönyve. 18.
NymE MÉK TO. 1942/43B. 23.