Lenau emlékünnepség Óváron
A Radnóti Irodalmi Társaság az év 47. hetét az irodalom hetének nyilvánította.
Ez azt jelenti, hogy az országban található irodalmi emlékhelyeken megemlékezéseket tartanak. Karunkat a Megyei Önkormányzat kérte fel Nikolaus Lenau neves osztrák költő emlékhelyének megkoszorúzására, melyben szerepet vállalt az Óvári Gazdászok Szövetsége is. Az eseményre a Vár udvarában található Lenau szobornál került sor, ahol Szövetségünk elnöke, Dr. Nagy Frigyes mondott beszédet. Ennek lényegét ismertetjük az alábbiakban.
Lenau a költő
Az osztrákok Petőfijének, Byronjának is szokták nevezni a német nyelvű romantikus költészet kiemelkedő alakját, aki a Temes-megyei Csatádon született (ma Lenauheim, Románia). Apja sziléziai, anyja a pesti főszolgabíró lánya. Bár verseit németül írta, tudott magyarul. Szüleivel több helyen is megtelepedett hosszabb-rövidebb időre. A középiskolát Sátoraljaújhelyen végezte a piaristáknál. Ezután Bécsben és Pozsonyban élt, ahol felsőfokú tanulmányokat folytatott. 1822-23-ban tartózkodott Magyaróváron, ahol már próbálgatta költői szárnyait. Versei lírai dalok, amelyekből érzelmes, borongós, depresszióra hajlamos lelkivilága ismerhető meg. Óriási jelentőségűek a magyar tájakról (hansági nádasok, Tiszatáj) és a magyar parasztokról, cigányokról írt versei. Magyarországot ő ismertette meg a művelt Európával. A magyar értelmiség is ekkortájt inkább német nyelvű verseket olvasott, nem túlzás azt mondani, hogy életében idehaza sokkal olvasottabb, és ismertebb volt, mint Petőfi. Később nagyszabású epikai műveket írt, tovább művelte a Fauszt, majd a Don Juan motívumot, mellyel nem kisebb zeneszerzőt ihletett meg, mint Liszt Ferenc, illetve Richard Strauss. Dalait számosan zenésítették meg. Nyugtalan természete még Amerikába is elvitte, ahol sikertelen üzleti vállalkozásokba fogott. Hazatérése után a Döblingi Elmegyógyintézetbe került (ahol ekkor Széchenyit is ápolták), és 1850-ben meghalt.
Lenau az óvári gazdász
Bécsben orvosi és jogi tanulmányokat folytató Lenaut a Kleyle Frigyes hívta meg Magyaróvárra, akinek atyja jószágigazgató és akadémiai tanár volt. A feljegyzések szerint Leanu szorgalmasan látogatta az előadásokat, érdekelte a mezőgazdaság. Szabadidejében részt vett a társasági életben is. Mivel szépen hegedült, gyakran játszott kamaraegyüttesekben, vonósnégyesekben a kor szokásai szerint. Kirándulásaik egyik célpontja a főhercegi birtok egyik majorsága, Bordacspuszta (ma Szent István puszta) volt. A Hanság ekkor egészen odáig terjedt. A vadregényes tájról számos verset írt. Az egyikben Bordacspuszta neve is szerepel. A Kleyle családdal később is levelezést folytatott.
A magyaróvári Lénai kultusz
Lénau neve fogalom volt a XIX. században Magyaróváron. Az Akadémián számos esetben emlékeztek meg róla. Lakóházát, mely a Fő utcán áll, és valaha a bástyáknak támaszkodott, emléktáblával ékesítették. Sajnos sikerült privatizáltatni, és méltatlan állapotba hozni ezt a pompás kis palotát, amely sokkal többre lenne hivatott. Valaha a városi park egyik kies sétányán állt Lénau kőpadja, melyet jelenleg a Vár udvarán találunk. Ugyanitt van nagyméretű mellszobra is, melyet Sinowatz volt osztrák kancellár adományozott Akadémiánknak.
Akadémiánk aktív közreműködése Dr. Varga János igazgató-rektorunknak, illetve Dr. Hajdú Frigyes docens úrnak volt köszönhető. Ők az ügy megszállottjai voltak. A hatvanas években (a Mezőgazdasági Szakember Klub mellett) ez a kapcsolat adott lehetőséget először külföldi szakmai utazásokra. Az elmúlt 45 évben ezeken a rendezvényeken magam is rész vehettem, és mint a Lajta-Hansági Tangazdaság vezetője kötelességemnek éreztem Lenau emlékének ápolását. A nyolcvanas évek végén a gazdaság megszerezte az enyhén romos bordacspusztai kastélyt, elegáns szállodává alakíttatta, és egyik termében Lenau múzeumot rendezett be. A megnyitó ünnepségen részt vettek a Lenau Társaság vezetői, élükön Richensky stockeraui polgármester úrral. A kastélyt a kilencvenes évek végén privatizálták, de tulajdonosa a múzeumot érintetlenül megtartotta, amiért messzemenő köszönet illeti meg.
Lenau magyarországi dolgairól regényt lehetne írni, de meg kellett elégednem a lehető legrövidebb megemlékezéssel.