Az Alma Mater - múlt

A Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kara, illetve annak jogelődje a Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magántanintézet 1818-ban Magyaróváron alapított mezőgazdasági felsőoktatási intézmény. Európa - és talán a világ - első, folyamatosan működő agrár-felsőoktatási tanintézetének alapítása és megszervezése Albert Kázmér szász–tescheni herceg és Denglázi Wittmann Antal lovag reformkori tudós mezőgazdász nevéhez fűződik. Az intézmény 1818-tól Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magántanintézet (1818-1850) néven működött, Albert Kázmér szász–tescheni herceg hatalmas – a mai Magyarország, Ausztria, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Horvátország területére is kiterjedő – birtokai számára képzett kiváló elméleti és gyakorlati tudással felvértezett mezőgazdászokat. Az iskola elnevezése ellenére minden tanulni vágyó fiatal előtt nyitva állt. Az oktatás nyelve kezdetben latin, majd – mint az ország hivatalos nyelve – a német volt. Ezt a korszakot az 1848-49-es forradalom és szabadságharc zárja, amelyben fontos részt vállaltak az intézmény hallgatói is.

A jogelőd intézmény néhány évtized alatt magas presztízst vívott ki magának az ország életében. Ennek, és kiemelt stratégiai szerepének köszönhetően 1850-ben megszűnt magániskolai jellege: Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet (1850-1869) néven az intézmény minisztériumi (császári) kezelés alá került. Magyaróvár így a 35 milliós Habsburg Birodalom egyetlen agrár-felsőoktatási tanintézeteként működött, kihatva egész Közép-Európa mezőgazdaságára és annak fejlődésére.

A kiegyezést követően, 1869-től Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet (1869-1874) elnevezéssel funkcionált az iskola, ekkor kezdődött meg a magyar tannyelv bevezetése. Az oktatás párhuzamosan két évfolyamon, egy magyar és egy német nyelvű tanszakon folyt a nagyszámú külföldi hallgató okán. Nemzetközi elismertségét jelezte, hogy Európa szinte minden országából – Franciaországtól kezdve az egykori német és osztrák tartományokon át egészen Törökországgal bezárólag – a kontinens minden sarkából érkeztek hallgatók Magyaróvárra. (Az ELTE és az MTA közös kiadványa szerint Magyaróvár az előkelő harmadik helyet foglalja el az 1919-ig Magyarországon tanulmányokat folytató külföldi diákok létszámát tekintve.) Magyaróvár tudományos téren betöltött vezető szerepét illusztrálja a századfordulón megrendezett párizsi világkiállítás is, ahonnét az un. „Óvári Nagy Tanári Kar” tagjai – köztük Cserháti, Kosutány, Linhart és Thallmayer – hét aranyéremmel tértek haza, nem beszélve a további elismerésekről. Óvár magyar minisztériumi kezelés alá kerülésével a Lajtán túli osztrák szakoktatásnak is szüksége volt egy kifejezetten felsőfokú képzést nyújtó agrár-szakoktatási intézményre. Így, 1872-ben a magyaróvári Alma Materből vált ki a bécsi mezőgazdasági főiskola (Universität für Bodenkultur, Wien, röviden BOKU – vagy nemzetközi nevén University of Natural Resources and Life Sciences, Vienna), amely a mai napig anyaintézményeként tartja számon a mosonmagyaróvári egyetemi kart. Az osztrák mezőgazdasági felsőoktatás számára Óvár négy hírneves rektort is adott, köztük a szója európai meghonosítóját, Haberlandt Frigyest, illtetve Hecke Vencelt – az európai agrár-közgazdaságtan egyik kiválóságát –, Schwackhöfer Ferencet – akinek jelenleg is nevét viseli Ausztria első számú biotechnológiai és élelmiszeripari díja, illetve a bécsi egyetem egyik épületkomplexuma – valamint Sedlmayr Ernőt, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legkiválóbb mezőgazdászát.

Az időközben alapított hasonló magyar intézetek mellett (Keszthely – 1865; Debrecen – 1868; Kolozsvár – 1869, majd Kassa – 1875) elsőként emelték akadémiai rangra a magyaróvári kar jogelődjét 1874-ben. Hivatalos elnevezése Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia (1874-1942) lett, amely Magyarország egyetlen agrár-felsőoktatási tanintézete volt egészen 1906-ig. 1884-ben a német nyelvű évfolyamok megszüntetésével lezárult a két tannyelvű képzés a tanintézetben, azóta az oktatás hivatalos nyelve kizárólag a magyar – ennek ellenére továbbra is számos külföldi hallgató látogatta az iskolát. Az Akadémia mellett a századforduló időszakában létesülő, gomba módra szaporodó különböző kutatóintézetek - Meteorológiai Állomás (1840); M. kir. Eszköz- és Gépkísérleti Állomás (1869); M. kir. Vegykísérleti Állomás (1872); M. kir Vetőmagvizsgáló Állomás (1878); M. kir. Növénytermelési Kísérleti Állomás (1891); Állatgyógyászati Állomás (1891); M. kir. Növényélet- és Kórtani Állomás (1897); M. kir. Tejkísérleti Állomás (1903); Országos m. kir. Növénynemesítõ Intézet (1909) karöltve a Gazdasági (Szak)tanácsadó Bizottsággal - jelentették a mai magyar agrárkutatás igazi megindulását, így Magyaróvár „a hazai mezőgazdasági tudományos kutatás bölcsőjévé”, igazi fellegvárává vált. A kutatóhelyek jogutódjai közül a mai napig városunkban található az 1903-ban létrehozott Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet – a híres Óvári és Pannónia sajtok szülőhelye, Európa egyik első ilyen jellegű intézménye. A soha nem látott fejlődés következtében adták át 1912-ben az akadémia új, valamint a következő évben az Országos Növénynemesítő Intézet épületét is, amelyet még Cserháti Sándor alapított 1909-ben, illetve a szintén kiváló tudós, Grábner Emil vezetett hosszú időn át (A mai „B” és „C” épületek).

A trianoni békediktátum, illetve az I. világháborút követő vészterhes időszak alatt az intézménynek lehetőségeihez mérten sikerült megőrizni vezető pozícióját és presztízsét. 1919-ben, ugyan csak átmeneti jelleggel, még Főiskola elnevezést is kapott az amúgy is felsőfokú szakképesítést adó Gazdasági Akadémia. A kisváros életében érdekes színfoltként tűntek fel az 1920-as években a török nemzetiségű hallgatók, mivel Kemal Atatürk, a modern Törökország atyja, a török agrárium korszerűsítéséhez itt képeztetett szakembereket országa mezőgazdaságának vezetésére. Az említett trianoni békediktátum ellen fegyvert fogó, az I. Felkelő Hadsereg 110-120 magyaróvári gazdászából álló csoportja („Ronygyos Gárda”) alakulatának legerősebb rohamzászlóaljaként kiemelkedően fontos szerepet játszott Sopron és környékének visszacsatolásában a Nyugat-magyarországi Felkelésben. Közülük, és a két világháborúban részt vettek közül sajnos nagyon sokan nem tértek vissza a harcmezőkről. Számukra állít mementót többek közt az 1937-ben átadott, és a közelmúltban az Óvári Gazdászok Szövetsége által felújított emlékmű is, illetve szintén a Szövetség támogatásával kaptak emléktáblát a Sopron visszaszerzéséért harcoló rohamzászlóalj elesettjei is.

Alapításának 125. évében, az 1942. évi tanévet Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskola (1942-1945) elnevezéssel kezdte meg a tanintézet. A hazai szakoktatás fehér hollójaként, egészen ezen időszakig Európa-szerte elismert és elfogadott volt a Magyaróvárott szerzett képesítés. (A magyaróvári diploma sokáig azon kevés hazai oklevelek közé tartozott, amelyet különbözeti vizsga nélkül Nyugat-Európa számos országában elfogadtak.) A II. világháborút követő központosításnak köszönhetően a frissen létrehozott Magyar Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Osztálya (1945-1949) néven egyetemi képzést nyújtott az Alma Mater. A kommunista hatalomátvétel után működését ideiglenes felfüggesztették.

1954-ben az újjászervezett egyetemi jellegű intézmény Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia (1954-1962) néven kezdte meg tevékenységét a magyaróvári tradícióknak megfelelően. E korszakban következett be a tanintézet történelmének legszomorúbb és leggyászosabb napja: 1956. október 26. A helyi ellenállás élére állva, az akadémia hallgatói kulcsfontosságú szerepet játszottak a forradalmi eseményekben, amelyek aztán a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűzbe torkolltak, rengeteg vértanút és sérültet áldozva a szabadságharc oltárán az egyetemisták és a városlakók soraiból egyaránt.

1962-ben az egyetemi jellegű Mezőgazdasági Akadémia nevét Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolára (1962-1970), majd Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Karára (1970-1989) változtatták. A rendszerváltozás környéki integrációk során az Alma Mater elnevezése többször is módosult: előbb a Pannon Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar (1989-2000), majd a Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar, később a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar elnevezés alatt működött. A 2016. január 1-én hatályba lépett legutóbbi egyetemi integráció során - a győri egyetemhez csatlakozva - a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar nevet kapta. A névváltoztatások ellenére az Alma Mater jelenleg is a nagy elődök emlékéhez méltóan, de a mai kor követelményeinek teljes egészében megfelelve képzi történelmének immár nyolcadik-kilencedik nemzedékét, tovább öregbítve tanintézetünk két évszázados hírnevét.