Albert Kázmér (1738-1822), a tudománypártoló herceg

A 275 éve született szász-tescheni herceg nevét olvasva Mosonmagyaróvár és környéke polgárainak elsősorban az egykori főhercegi gazdasági felsőbb magántanintézet, a mai egyetemi kar jogelődjének alapítása juthat eszébe. A főnemes szobra – melyet közadakozásból az Óvári Gazdászok Szövetsége állíttatott 2004-ben – Európa legrégebbi, közel két évszázada működő agrár-felsőoktatási intézményének központi épülete előtt áll. A világon egyedülálló módon, az ősi várkastélyban működő mezőgazdasági tanintézet 1818-ban történt alapításakor Albert Kázmér már betöltötte a 80. életévét, így az "Institutum" úttörő oktató-nevelő tevékenységének csak első hét szemeszterét kísérhette figyelemmel, azonban a fő patrónus szellemisége a mai napig nyomon érhető.

Albert a szászországi Drezda melletti Moritzburgban látta meg a napvilágot 1738-ban (a család gyönyörű kastélya ma is a város éke). Édesapja a Wettin hercegi és királyi család Albert-ágából való III. Ágost lengyel király és litván nagyherceg, akit szász választófejedelemként is jegyez a történelemírás. Édesanyja, Mária Jozefa osztrák főhercegnő, a Habsburg-házból származott: apja I. József német-római császár, magyar király volt. A lengyel királyi pár 15 gyermeke közül az egyik legfiatalabbként született Albert ifjúkorát nagyban befolyásolta a Habsburgok nőági örökösödése kapcsán és Szilézia birtoklása miatt kitört háború. Szászország felvonulási útvonallá, hadjáratok helyszínévé vált, így a család Prágába menekült. Albert Kázmér már 1759 őszétől önkéntesként harcolt a szövetséges osztrák seregben, ahol egészen lovassági tábornoki rangig jutott. Ekkoriban gyakran megfordult a bécsi udvarban, valószínűleg innét eredeztethető kapcsolata későbbi hitvesével, I. Ferenc császár és Mária Terézia leányával, Mária Krisztinával. A kiemelkedően intelligens főhercegnő anyja kedvenc gyermeke volt, kedvelte a művészeteket, maga is festett, munkái a schönbrunni kastélyban tekinthetők meg.

Kezdetben a házasság reménytelennek tűnt közöttük – Albert "nincstelennek" számított a császári családhoz mérten –, ráadásul lánya kezét I. Ferenc másnak szánta. A császárné azonban férje elhunytával pártfogásba vette a szerelmeseket. 1765 végén tábornaggyá léptette elő Albert Kázmért és gróf Batthyány Lajos nádor halálával kinevezte a Magyar Királyság helytartójává, ezzel is erősítve társadalmi súlyát. A Habsburg-családban nem szokványos – szerelmi viszonyon alapuló – házasságkötésre végül 1766-ban került sor az alsó-ausztriai Gänserndorf közelében fekvő Schlosshof-ban. Mária Terézia emellett a vagyont is biztosította: az ara hozományként megkapta többek között a magyaróvári uradalmat és az osztrák Sziléziában fekvő tescheni hercegséget. Székhelyük a pozsonyi várban volt, amelyet az örömanya alakíttatott át és rendeztetett be kedvenc leányának. A nyarakat a magyaróvári birtokukhoz tartozó féltoronyi kastélyban töltötték. A fiatalok szerelmi házassága boldognak bizonyult. Egyetlen leányuk született, Mária Terézia Krisztina, aki azonban egynapos korában meghalt, a további gyermekáldás elmaradt. 1792-ben II. Lipót császár (Mária Krisztina öccse) és felesége halálával a gyermektelen hercegi pár örökbe fogadta Károly főherceget, az elhunytak egyik árván maradt fiát. A fiatalembert Bécsben neveltették, később császári tábornaggyá lett és „asperni győzőként” a napóleoni háborúk jelentős hadvezérévé vált, majd Albert Kázmér halála után megörökölte annak javait (ma is nevét őrzi a Károlyliget).

A herceg a helytartói poszton beváltotta a hozzá fűzött reményeket: tizenöt éven át szolgálta az ország javát, működésének eredményességéről a magyar törvényhatóságok levelei is tanúskodnak. Bars vármegye főispánja például így búcsúzott a hercegtől: "Királyi Fenségtek neve éljen épségben köztünk míg csak Magyarország fennáll, s emléke minden boldogság és hálaadó ima közt fog fennmaradni Magyarország azon férfiai közt, kik az országban valaha oly tiszták voltak, és kiknek nevét az emlékezet halhatatlan betűivel írták."

Birtokaira később is kevés ideje maradt, mivel ezután 1793-ig Németalföld ügyeit irányította. Brüsszelben felépítette a laekeni kastélyt (ma a belga királyi család otthona), itt helyezte el híres műgyűjteményét, amelyet részben apjától örökölt, részben maga is jelentősen és folyamatosan gyarapított – első darabjait éppen magyarországi helytartósága idején vásárolta. Ezután részt vett a franciák elleni hadjáratban, majd Bécsben telepedtek le, ahol Mária Krisztina súlyosbodó betegsége, majd 1798-ban bekövetkező halála után a herceg egyre inkább visszavonultan élt. (A felesége emlékére készítetett impozáns síremlék az Ágostonrendiek bécsi templomában ma is látható.) Ezután ideje nagy részét hatalmas könyvtára és híres képgyűjteményének darabjai közt töltötte palotájában (ma a róla elnevezett Albertina található itt, a világ legnagyobb grafikai kollekciója, amely az egyik első főnemesi, a nagyközönség számára megnyitott gyűjtemény volt). Kedvtelésének azonban csak akkor hódolhatott zavartalanul, ha kiterjedt birtokai, iparüzemei és egyéb érdekeltségei (Magyaróvár, Teschen, Béllye, Koros, Nézsa, Ráckeve, Rajec, valamint a Sopron, Ugróc és Vilke környéki földek) becsületes és hozzáértő kezekben vannak. De Pauli Lipót, teschenbergi Kluger János, majd denglázi Wittmann Antal (kinek életrajzát és a birtok irányítását már egy korábbi írás ismertette) biztosították ezt. Az uradalmak szilárd vezetése hatalmas anyagi erőforrást biztosított számára, melyhez azonban nem párosult a korabeli főnemesek egy részére jellemző fényűzés. A jóra és az értékteremtésre irányuló törekvés inkább, mely esetében főként a tudomány- és művészetpártolásban mutatkozott meg (de Moson vármegyében a törökök által lerombolt számos templom helyreállítása is nevéhez köthető). Utóbb említett főkormányzója tisztában volt azzal, hogy az önmagukban is hatalmas uradalmak gazdálkodása csak egy jól képzett vezetői réteggel fejleszthetők. Előterjesztésére, a "Magyar Nemzet iránt érzett hajlamunk és szeretetünk tanúsításául … a Magyar Nemzet számára emlékül" Albert Kázmér saját költségén megalapította a mindenki előtt nyitva állt mezőgazdasági felső tanintézetet (melynek körülményeiről egy korábbi írás szintén beszámolt már) "a közjó és különösen nemesszívű magyar nemzet iránti vonzódása bizonyítékául … örök időkre." Albert Kázmér herceg 1822-ben hunyt el Bécsben, feleségével együtt a bécsi kapucinusok templomában temették el. Nevét Albertkázmérpuszta és Albertfalva őrzik.

Németh Attila